Az adó, 1920 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 3-4. szám - A hátralékos adókivetés

Benedek Sándor: A hátralékos adókivetés. steuer) szóló törvényben már szakított az előzetes adóztatással s ez az adó az adóévet megelőző naptári év eredményére van fektetve. Én ugyan még nem láttam ezt az űj német birodalmi jövedelemadó-törvényt, de így olvasom „Az Adó" f. évi 1—2. számában (48. lap). Ad 8. Már fentebb említettem, hogy a sorsjegy-nyereményekre vonatkozólag a jövedelemadó alá tartozás kötelezettségét nem törvény, hanem a törvényre vonatkozó végrehajtási utasítás állapítja meg (1916. évi 127.000. sz. Ut. 98.), tehát egy olyan rendelkezés, melynek alkalmazhatósága a közigazgatási bíróságról szóló törvény alapján vitássá tehető, sőt meg is dönthető. A közigazgatási bíróság joggyakorlatában ez a kérdés tényleg vitássá vált s e tekintetben máig sem sikerült egységes joggyakorlatot, jogegységet teremteni. Vannak egves konkrét esetekbeYi hozott határozatok, melyek a pénzügyminiszter álláspontját recipiálták. Viszont a jogegységi tanács többsége abban a nézetben van, hogy a törvény alapján nem lehet a sorsjegy és sorsjátéknyeremények jövedelemadó-kötelezettségét megállapítani. Ez a nézet a bíróság előbbi joggyakorlatára is támaszkodik. Ugyanis a bíróság a kereseti adó szempontjából e kérdésben már az 1909. évben állást foglalt s XXXI. sz. döntvényében kimondta, hogy „sorsjegy elárusításával foglalkozó személy vagy nyilvános számadásra kötelezett vállalat kereseti adójának kivetésénél az el nem árusított sorsjegyre eső nyeremény az adóalaphoz hozzá nem számítható." Azóta a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról új törvény intézkedik, melynek szabványai kérdésessé teszik, hogy a XXXI. sz. döntvény fenn lesz-e tartható, vagy nem. Ez csak neveli a jogi bizonytalanságot, mely miatt a közigazgatási bíróságnál jelenleg több peres ügy arra van kárhoztatva, hogy a bíróság kebelében is vitás jogkérdésnek döntvénnyel, vagy a törvényhozás útján leendő eldöntéséig elintézetlenül maradjon. A jövedelemadó szempontjából a kérdés nem bírna nagyobb fontossággal, de a hadinyereségadó szempontjából nemcsak igen érdekes, de fogós kérdés is, mert a hadinyereségadó magas kulcsa mellett a szerencsés nyerőnek az üzletre majdnem rá kellene fizetni. A külföldi példák is teljesen ellentétesek. A porosz törvényhozás nem minősítette jövedelemnek a sors jegynyereményt s a judikatura adózatlanul hagyta. Az osztrák törvény szerint azonban a sorsjegynyeremény jövedelemadó tárgyát képezi, hadinyereségadóval azonban meg nem róható. Megvallom, hogy az én felfogásomnak az osztrák törvény felel meg, mert bármennyire jogosultnak tartom a véletlen szerencsén alapuló, dolog nélküli jövedelem súlyos megadóztatását, annyira már még sem lehet menni, hogy a szerencséből katasztrófa legyen. Ad 9. Az adóbevallás elmulasztásának ma nincs megfelelő büntetőjogi szankciója. Világosan kitűnik az abból, hogy az 1916. évi jövedelemadó-statisztika szerint, a 19.792 adóköteles közül csak 3—4. sz. 71