Az adó, 1920 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1-2. szám - Uj adójavaslatok Németországban

Joggyakorlat. Indokok : A panasszal megtámadott illetéket az után a szerződés után szabták ki, amellyel a panaszos Varga ( h örgytől a kevermesi 641. sz. tkvben A t 1., 2. és 3. sorszámok alatt bejegyzett ingatlanokra vonatkozó vételi jogot megvette. A panaszos azt vitatja, hogy a szerződés csupán elővételi jog átruházását tartalmazza s így ingatlan vagyonátruházási illeték nem követelhető. A panaszt a bíróság alaptalannak találta. Dombegyház községnek a makói pénzügyigazgatósághoz intézett jelentése szerint ugyanis a tényállás a következő: Dombegyház község 1902. évben 60ü hold ingatlant vásárolt. Ezt az ingatlant a község lákosai között felosztotta azzal a kikötéssel, hogy mindenki, aki az ingatlanból részt kapott, köteles 65 éven át az egész ingatlant terhelő kölcsönből a neki jutott részre arányosan eső törlesztési részleteket a község pénztárába befizetni. Mindaddig, amíg a törlesztési részleteket pontosan fizeti, az ingatlant birtokolja. Egyetlen részlet fizetésének elmulasztása esetén azonban a község az ingatlant tőle visszaveheti és másnak adhatja át. Az ingatlan telekkönyvi átruházását azonban mindenki csak akkor követelheti, ha a neki kiosztott földrészletre eső bankkölcsönt teljes egészében kifizette. Nyilvánvaló tehát, hogy ezzel a szerződéssel — habár az írásba nem is foglaltatott — az, akinek a község az ingatlant átadta, nem elővételi jogot szerzett, hanem valóságos vételi jogot, amennyiben az ingatlanra eső kölcsöntartozás teljes törlesztése esetén a tulajdonjog telekkönyvi bekebelezését is joga van követelni. Ennek a vételi jognak átruházása pedig az iU. díjj. 1. tét. 5. jegyzete szerint úgy illetékezendő, mintha magát az ingatlant ruházták volna át. Helyesen szabták tehát ki az illetéket oly módon, hogy a panaszos által az ingatlan előző birtokosának az általa már befizetett törlesztési részletek megtérítése fejében kikötött öszszeghez az. ingatlant még terhelő bankkölcsönt, mint átvállalt adósságot, hozzászámították s az így megállapított visszteher után 4\3% illetéket róttak ki. (Közig, bíróság 21.160, 1915. szám.) Beadyányi illeték. 111. dijj. 13. t. I. y. 31. Cégbírósághoz halasztás engedélyezése iránt beadott kérvény illetékköteles. Indokok: A hivatalos lelet adatai szerint a panaszos, mint a felszámolás alatti fogyasztási szövetkezet felszámolója, a leletezett beadványt a törvényszék mint cégbírósághoz abban a tárgyban nyújtotta be, hogy jelentést tegyen arról, hogy mily akadályok gátolják a közgyűlési jegyzőkönyvnek a beterjesztését. Minthogy a panaszos felszámoló ezt a beadványt halasztás céljából nyújtotta be, azt tehát közérdek szempontjából beadottnak elfogadni nem lehet. A panaszban az illetéki díjjegyzék 24. tételére alapított érvelés sem helytálló, mert a felszámolási e'lj?rás nem csődeljárás s így a felszámoló szövetkezetre vagy a felszámoló tagra nézve a mentességet alkalmazni nem lehetett. (Közig, bíróság 33.842. 1938. sz.) Beadványi illeték. III. dijj. 14. t. p.t p. 32. Adóvallomás benyújtására halasztást kérő beadvány illetékmentes. Indokok: A panasznak helyet kellett adni, mert a lelet alapjául szolgált beadványban a panaszos, illetőleg képviselője a panaszos adóvallomásának a beadására kért halasztást. Az adókivetés előkészítő mozzanatára vonatkozó ezt a beadványt pedig, az illetéki díjjegyzék 14. p) pontja ama rendelkezésére tekintettel, amely szerint a már kivetett adó leszállítása, törlése, visszatérítése, sőt a fizetési határidő elhalasztása iránt beadott kérvények bélyegmentesek, szintén bélyegmentesnek kell tekinteni. (Közig, bíróság 24.239/918. sz.) Bejegyzési illeték. 111. dijj. 16. t. 33. Erdóletarolási és takihasznáiási jog telekkönyvi bejegyzése illetékmentes. Indokok: Az illetéket az állami kincstár erdóletarolási és fakihasználási jognak a panaszos részvénytársa60 1—2. sz.