Az adó, 1920 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1-2. szám - A német-osztrák köztársaság öröklési illeték novellája

Külföld. egyéb szerzők a hagyatéki illetéknek azon részéért, amely az ő szerzeményeikre arányosan esik. Kezesek továbbá mindazok, akiket a kezesség az öröklési illetékre nézve is terhel. Felhatalmazza azonban a törvény az örökösöket, hogy a hagyományokra arányosan eső illetéket visszatarthassák, hacsak ennek fizetésére őket az örökhagyó külön nem kötelezte. Ha az örökös az öröklési illetéket valamely oknál fogva (haszonélvezet esetén stb.) csak egy későbbi időpontban tartozik fizetni, a hagyatéki illetéknek ugyanerre a vagyonra eső részét szintén csak az öröklési illetékkel együtt tartozik megfizetni. A hagyatéki illeték kulcsai a következők : 10.000 K-ig terjedő hagyaték mentes* 10.000 K-tól 100.000 K-ig 1% 100.000 .. 300.000 „ 1-5% 300.000 „ '500.000 „ 2% 500.000 „ 1,000.000 ,. 3% 1,000.000 „ 5.000.000 „ 4% 5.U0Ü.000 „ 10,000.000 „ 5% 10,000.000 „ 20,000.000 „ 6% 20,000.000 „ 50,000.000 „ 7% 50,000.000 K-án felül 8% Amint már lentebb is említettük, az osztrák törvény a hagyatéki illetéket az angol adórendszerből vette át. Az angol rendszerben azonban csupán a hagyatéki illeték volt az érték szerint fokozatos, ellenben az öröklési illeték az örökölt vagyon értékére való tekintet nélkül 1, 5, illetve 10% volt. A reform pénzügyi eredményére nézve nem állanak rendelkezésünkre oly adatok, amelyek a várható bevételtöbblet összegét ismertetnék. Lehet, hogy az új illeték jelentékeny bevételt biztosít, azonban alig lehet kétséges, hogy az igazságos adóztatás kellékeinek aligha felel meg, mivel az ugyanolyan összegű örökség vagy hagyomány ugyanazon rokonsági fokban álló örökösökre is más-más megterhelést fogna jelenteni aszerint, amint a szerzemény kisebb vagy nagyobb vagyontömegből származott. Már pedig annak a teherviselő képessége, aki pl. 10.000 K-t örökölt, ugyanakkora, akár 100.000 K-ból, akár 10,000.000 K-ból kapta is ezt az összeget. Az ingyenéi, vagyonátruházás után eddig is szedtek külön ingatlan vagyonátruházási illetéket, ha az átruházás tárgya ingatlan volt. Ezt az illetéket az 1901. évi június hó 18-iki RQBL. 74. sz. törvény szabályozta. Ez a törvény az ingyenes vagyonátruházásoknál az ingatlan vagyonátruházási illetéket is bizonyos tökéletlen fokozatossággal állapította meg. A leszármazók és a házastársak közötti átszállásoknál ugyanis, ha az ingatlan értéke 30.000 K-nál kevesebb volt, 1%, nagyobb értékű ingatlanoknál pedig 1-5%, távolabbi rokonok és idegenek közötti átszállás esetén pedig 20.000 K-ig 1-5%, ezen felül pedig 2% volt. A törvény ezt a vagyonátruházási illetéket továbbra is érvényben tartja. Két szakaszban módosítja az eredeti törvény némely rendelkezését, kimondván, hogy ha az ingatlan az első átruházástól számított két éven belül tovább ruháztatik, az első átszállás után járó illeték törlendő vagy visszatérítendő. Rendelkezik továbbá arról is, hogy a háborúban elesettek hagyatékaira megállapított mentesség az ingatlan vagyonátruházási illetékre is kiterjed. A törvény hatodik főrésze a bejelentési és a felvilágosításadási kötelezettségre nézve tartalmaz még rendelkezéseket, továbbá a büntető határozmányokat tartalmazza. Ezek a rendelkezések lényegükben szintén megegyeznek az 1918. évi XI. törvény hasonló rendelkezéseivel. Ez a főrész tartalmazza továbbá a hatályon kívül helyezett és a hatályban maradó régi szabályok felsorolását, végüli az átmeneti és az életbe léptetési rendeletet. A törvény 1919. évi február hó 9-ikén lépett életbe. Életbe léptetése tárgyában a pénzügyi államtitkár már egész sereg rendeletet bocsátott ki, amelyek úgy általánosságban, mint az egyes külön meghatalmazások alapján az egyes részletkérdéseket szabályozzák. Vargha Imre dr. 1—2. sz. 45