Az adó, 1920 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1-2. szám - A legközelebbi jövő pénzügyi feladatai

A legközelebbi jövő pénzügyi feladatai. X A legközelebbi jövő pénzügyi feladatai. in. Dr. Báró Wlassics Gyulának, a közigazgatási bíróság elnökének nyilatkozata. A békekötés gazdasági részében általános elvnek annak kell lennie, hogy a visszamaradt terület gazdasági és jogi érdekei biztosítandók. Biztosítandók aképpen, nehogy a visszamaradt területre oly terheket hárítsanak, melyek gazdasági regenerációját egyszerűen lehetetlenné teszik, sőt egyenesen csődbe kergetik. A visszamaradt terület egyik fontos kérdése az, mi történjék az egész régi államot terhelő államadósságokkal? Lehetetlen, hogy a visszamaradt terület viselje az államadósság egész terhét. Ez egyjelentőségü a visszamaradt állam fizetésképtelenségével. De minő képtelenségek is származhatnak abból, ha áz elszakadt terület azzal az indokolással akarja megtagadni az államadósság arányos terhét, mert ő új állammá alakult és mert ezzel az alakulással ez az új állam megszűnt a régi állam alanya lenni. Ennek az elméletnek groteszk következményei lennének. Egy régi ország pl. külön részekre bomlik és valamennyi rész új állammá alakul. Ekkor az említett elmélet szerint egyszerre teljesen megszűnnék az adósság alanya is. Ily elv nemcsak erkölcsileg, de jogilag is tarthatatlan. A nemzetközi jogszokás a területváltozás alkalmával felmerült adóssági teher megosztása kérdésében nem oly szilárd, hogy ne volna mulhatlanul szükséges, hogy nemzetközi bizottság, esetleg nemzetközi bíróság döntsön a felmerülhető vitás kérdésben. Midőn területek önrendelkezés alapján válnak szét, némelyek a magánjogi szabályok alkalmazását tartják helyénvalónak, mások csak méltányossági és politikai okokat hoznak fel. A történeti példák különbözők. Az adósságátvállalás példái Belgium (1831., 1839.) Szerbia, Bulgária, Montenegró (1878.) Én azok nézetéhez csatlakozom, kik azt állítják, hogy az államhitel az állam gazdaságához a reálhitel viszonyában áll. A hitelezők az államnak kölcsönöztek. A kölcsönadásnál mindenesetre a hitelező tekintetbe vette az állani akkori gazdasági formáit. A kölcsön tehát az egész állami terület hitelképességére, ezek bevételeire, az államnak javaira van alapítva. Ha ezek a bevételek és állami javak részben más államhoz kerülnek: akkor az adósság a hitelezéskor fennálló helyzettől, a hitelezéskor fennállott gazdasági forrásoktól el nem választható. Az új birtokba került állami javak a kölcsön fedezeteit alkotják, tehát az adósságok aránylagosan átveendők. De nemcsak méltányossági, hanem jogi okok is szólnak ezen álláspont mellett. Ezen álláspont ellenesei egyenesen szentesítenék a szerzett jogok sérelmét és jogosnak ismernék el a jogtalan gazdagodást. Következőleg a jogi álláspont 2 1—2. SZ.