Adó- és illetékügyi szemle, 1918 (7. évfolyam 1-10. szám)

1918 / 1. szám - Az egyszeri nagy vagyonadó

Teleszky: Az egyszeri nagy vagyonadó. Nézetem szerint a magyar birtokpolitikának, a magyar mezőgazdasági politika jövőjének évtizedekre való megoldását jelenti ez, Mindentől eltekintve lehetővé teszi egyrészt bérleti uton kis teriileteknek oly egyesek részére való juttatását, akik ezáltal bizonyos gazdasági önállóságra tesznek szert. Ezek a jövőben intenzivebben kezelendő nagybirtoknak igen hasznos munkásai lesznek. Ez a módszer továbbá lehetővé teszi kis- és közép parasztbirtokok keletkezését, lehetővé teszi a birtokok ily tagozódását épen azon helyeken, ahol a tagozódás a nagy birtok túltengése miatt egészségtelen volt és sajnos, ez főleg a magyar vidékeken volt így. A birtokok ily tagozódása ezzel az eszközzel a nagybirtoknak nem sérelmére, de merem állítani: előnyére lesz megvalósítható és ezáltal igen sok, a jövőben különben felmerülő ké^^es kérdést évtizedekre eiiminálank. A nagy vagyonadóval kapcsolatban kell megemlékezni a háborús nyereségek, a háborúban keletkezett vagyonok megadóztatásáról. Az egyszeri nagy vagyonadó behozatala adja legbiztosabb módját annak, hogy differencionáljunk a régi és a háborúban keletkezett új vagyonok közt. Mert jövedelemadóztatással nem lehet ezt biztosítani, csak egy egyszersmindenkori vagyonadóval. Nem lehet ezt biztosítani a mostani vagyonadóval úgy, hogy a nagy vagyonokat progresszive adóztassuk meg, mert abban van régi és új vagyon. Csak egy egyszeri vagyonadóval tudok differenciálni és jobban tudom megadóztatni az új vagyont, mint a régit. Ezen kérdések miatt sürgettem annyira a vagj^onadó behozatalát, ami oly nehezen ment. Akkor nem akartam még ezeket elmondani, mert korai lett volna, de azért sürgettem behozatalát, mert ezzel akartam megszerezni az alapokat arra, hogy ezt az egyszeri nagy vagyonadót behozzuk s a régi és az új, vagyon közti differenciálást megtehessük. Mert természetesen mindazt a vagyont, mely az 1917. évi vagyonadó alá bevallva nem lett, ebből a szempontból mind új vagyonnak tekintem és azokra egy fokozott megadóztatás lesz indokolt azon vagyonokkal szemben, melyek most be lettek vallva. Az egyszeri nagy vagyonadó kérdése természetesen felveti az ingóvagyon mikénti megadóztatásának kérdését is. Beismerem, hogy ez nehéz pont. Ez is egyik ok volt, amiért forszíroztam, hogy tavaly csináljuk meg a mostani vagyonadót. Ha ennek a vag}7onadónak bevallása és kivetési adatai birtokunkban lesznek, akkor fogjuk tudni megállapítani legalább is az 50.000 koronán felüli vagyonokra nézve, hogy vájjon az ingóvagyon oly mértékben lett-e bevallva és az adóhatóság által kipuhatolva és megfogva, hogy ez már önmagában véve is kellő alap-e a nagy vagyonadónak az ingóvagyonokra való