Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - Az ingatlanok értékelésére vonatkozó új szabályok

Illetékügy. — Joggyakorlat. rint a polgári perrendtartás szabá­lyai alá nem eső egyéb bírói eljá­rásokban is a hirdetmény kibocsá­tását igényelő beadványok az ér­tékre való tekintet nélkül 2 korona illeték alá esnek. A bélyeghiány te­hát 1 korona volt, s így az id. tör­vény 83. §-a szerint a panaszost 4 K felemelt illeték fizetésére kel­lett volna kötelezni. Az amiatt emelt panasz, hogy a fizetési meghagyás nem az 1914. évi XLIII. t. c. 82. §-ában biztosított kedvezményre való utalással adatott ki, alaptalan, mert ez a szakasz a másfélszeres befizetésének kedvez­ményét kifejezetten a polgári per­rendtartással szabályozott eljárások­ban elkövetett mulasztásokra álla­pítja meg, egyéb eljárásban ezt a kedvezményt nem lehet igényelni. Nem szenvedett tehát a panaszos sérelmet akkor, amikor 4 korona helyett csupán 3 korona 50 fillér fizetésére köteleztetett. 10. A tőzsde választott bíró­ságához intézett beadványok negye­dik és többi példányai is ivenként 50 f, ill. 1 K 50 f illeték alá es­nek. (A m. kir. közigazgatási bíró­ság 25.797/1915. P. sz. ítélete.) A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak helyet nem ad. Indokok: A panasszal megtámadott illetéket azért követelik, mert pa­naszos az árú- és értéktőzsde vá­lasztott bíróságához beadott kere­setének IV.-példánya után csak a feizeti illetéket rótta le, mellékletei után pedig semmit sem. A panaszos azt vitatja, hogy az 1914. évi XLIII. t.-c. 4. §-át a tőzsdebírósági eljá­rásban is alkalmazni kell. A bíróság a panaszt alaptalan­nak találta. Az árú- és értéktőzsdék válasz­tott bíróságai előtt fo'ytatott eljá­rásokra az 1914. évi XLIII. t.-c. IX. fejezete külön szabályokat állít fel, amelyek az egyéb bírói eljárá­sokra érvényes szabályoktól lénye­gesen eltérnek. A 73. §.-a beadványokra nézve kimondja, hogy azok ivenkint 50 fil­lér, illetve 1 korona 50 fillér illeték alá esnek. Amíg tehát egyéb bírói eljárásban az 1. §. csak az első példány első ívének illetékét álla­pítja meg, a többi példányokra és a többi ívekre pedig a 4. §. tartal­mazza a szabályt, a tőzsde bírósági eljárásában a 73. §. minden ívre, tehát természetszerűen minden pél­dányra is egyenlő illetéket állapít meg. Kétségtelenül következik ez abból is, hogy a 4. §-ra, mint alkal­mazandó szabályra nem hivatkozik, holott a törvénynek egyéb — az eb­ben az eljárásban is alkalmazandó — szabályát ugyanez a szakasz fel­említi. Ha pedig nem alkalmazható a 4. §. első része a második és har­madik példány illetékére nézve, nem alkalmazható ennek a szakasznak második része sem a negyedik és többi példányokra és pedig annál kevésbé, mert bár ez a rész a ne­gyedik és többi példányok illetéket a felzetekre megszabott mértékben állapítja meg, ezeket a példányokat még sem lehet felzeteknek tekin­teni, s mint ilyeneket bélyegezni. 11. Az 1914: XLIII. t.-c. 82. §-á­ban foglalt az a kedvezmény, hogy a fél a fizetési meghagyás kézbesíté­sétől számított 15 napon belül a megrövidített illeték másfélszeresét fizetheti, az árú- és értéktőzsde választott bírósága előtt elkövetett bélyegrövidítésekre nem alkalmaz-

Next

/
Thumbnails
Contents