Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - Az ingatlanok értékelésére vonatkozó új szabályok

Klug : Az ingatlanok értékelésére vonatkozó új szabályok pontjából legszigorúbban bírálják el s ezeket a Kivételes rendelkezéseket, csak az arra vonatkozó igény kétségtelen fennállása esetén alkalmazzák. A törvény 7. §-a az iránt rendelkezik, hogy különböző természetű ingatlanok együttes átruházása esetén, mily mérték után kell az illetéket kiszabni; a szakasz két elsó bekezdése lényegben azonos az eddig érvényben volt 1887: XLV. t.-c. 4. §-ában foglalt ide vonatkozó rendelkezésekkel, új azonban a harmadik bekezdés, amely az eddigi szabályokat a törvény 4. §-a alapján követelhető hatósági szakértői becslés eseteivel hozza összhangba. Ez utóbbi rendelkezést kell alkalmazni különösen oly esetekben, midőn az együttesen átruházott ingatlanok egyike vagy másika adóval megróva nincs s ennek folytán a törvényszerű legkisebb érték meghatározásához hiányozván az alap. az ilyen ingatlauok értéke az együttesen átruházott ingatlanok törvényszerű legkisebb értekéhez a kincstár hátrányára nem volna hozzászámítható. V. A törvény 8. §-a az 1887. évi XLV. t.-c.-nek egyedül az 5. §-át helyezi hatályon kívül, míg ezen törvénynek az illetékegyenértékre vonatkozó egyéb rendelkezései változatlanéi továbbra is érvényben maradnak. Ebből következik, hogy a hatályon kívül helyezett törvényszakasz alapján 10 évre való ervénnyel. illetve az új tőrvény életbelépte elótt első fokon már kiszabott illetekegyenérteket az új törvény egyáltalában nem érinti és a törvény 5. §-ában meghatározott értékösszegek alapul vétele mellett csakis 1918. évi január hó 1-től kezdve fizetendő az illetékegyenérték. Ellenben ha valamely ingatlan után 1917. évi január hó 1-en vagy 1-jeután kerül az illetékegyenérték első fokú kiszabás alá, akkor az a törvény 5. §-ában meghatározott értékösszegek alapul vételével szabandó meg. Az illetékegyenértékköteles ingó vagyon értékét a fél bevallása alapján, illetve az ingóságok értékelésére vonatkozó általános szabályok (ill. szab. 69—72. §.) rendelkezései értelmében kell megállapítani. Amennyiben pedig a fél 'az illetékegyenérték megszabása céljára szükséges bevallást s egyéb adatokat felhívásra, a kitűzött határidőben be nem szolgáltatja, az 1881. évi XXXIV. t.-c. 10. §-ának b) pontja alatt meghatározott s 2 K-tól 50 K-ig terjedő birsággal rovandó meg. VI. A törvény 9. §-a értelmében az 1881. évi XXXIV. t.-c. 8. §-anak b) pontjában említett adó- és értékbizonyítványok helyett olyan bizonyítványok allitandók ki. amelyekben a földbirtokra nézve a földadó alapjául szolgáló kataszteri tisztajövedelem, a házbéradó alá eső házakra nézve a házbéradó alapjául szolgáló nyers jövedelem, a házosztályadó alá eső házakra nézve pedig a megfelelő házosztályadó van kimutatva. Ennek megfelelően módosítandók az e célra szolgáló és eddig használt megkeresések nyomtatványok) is. Az illetékköteles felek a most említett adóbizonyítványokon kívül, az ingók és ingatlanok értékét lelkiismeretesen bevallani és az illeték megszabásához szükséges egyéb adatokat is beszolgáltatni kötelesek; amennyiben ennek a kötelezettségüknek felhívás dacára, a kitűzött határidő alatt eleget nem tennének, esetről-esetre 2 K-tól 50 K-ig terjedő birsággal rovandók meg. VII. Hogy az illetékkiszabást teljesítő kir. hivataloknak arra nézve, vájjon az ingatlanok bevallott értéke a tényleges viszonyoknak megfelel-e, saját hatósági kerületükre vonatkozólag mindenkor tájékoztató adatok álljanak rendelkezésre s hogy a külön rendelettel szabályozott és a jelen rendelet II. pontjában érintett hatósági szakértői becslésnél felhasználható ténvleees adatok szolgáljanak, végül, hogy az illetékek terén is ez alapon az egyenlő teherviselés elve megvalósítható legyen, — elrendelem, hogy ,ninden kir. adóhivatal (kir. állampénztár) jelen rendeletemhez mellékelt minta szerinti nyilvántartási könyvet vezessen. 33 ,