Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - Az égetett szeszes italok elárusítása. Jegyzetek 14900/916. sz. p.-ü.-min. rendelethez

Kiss: Az égetett szeszes italok elárusitása. A kérdések harmadik kategóriájára nézve, nevezetesen arra vonatkozólag, hogy mi történjék a likőr- és rumgyárosoknál raktáron lévő égetett szeszes italok készletével, határozott választ ma még nem adhatunk. A pénzügyminiszter magának tartotta fenn a rendelkezést arra nézve, hogy az említett vállalkozásoknál megállapított égetett szeszes folyadékok zár alá helyeztessenek-e vagy sem és a megoldását illetően lapunk zártáig oly döntés, mely az elhatározás irányát kétségtelenül elénk tárná, még nem történt. Uyképen csupán a rendeletből vont következtetésekre utalva adhatjuk meg a feleletet a következőkben. Az a körülmény, hogy a rendelet 1. §-a értelmében a likőr-, rum- és gyümölcspálinkagyárosoknál talált szesz és égetett szeszes folyadékkészletek a pénzügyigazgatóság zár alá helyezési rendelkezése alól ki vannak vonva ós hogy e tekintetben a pénzügyminiszter dönt, határozott bizonyítékot nyújt arra nézve, hogy a pénzügyminiszter a bajok kútforrását ismeri. A szesz eladására fenálló rendelkezések megkerülése céljából ugyanis igen sokan szesztermeivényüket rummá és pálinkává feldolgozott állapotban hozták forgalomba, még pedig igen sokszor az üzleti lelkiismeretesség teljes félretételével, mert ezeknek az italoknak árai nem voltak meghatározva. Gomba módon szaporodtak így el a likőrgyárak, melyeknek az italkészítés terén összes tevékenységük a szesznek előbb csak csekély essenciával, majd utóbb vízzel és essenciával való keveréséből és ilyen keveréknek minél magasabb áron való eladásából állott. Az így «ad hoc» keletkezett likőrgyárak kiszorították működési területéről a szeszt feldolgozó legitim ipart, annak szeszt nem juttattak, hanem kényszerítették, hogy a szeszt essenciával keverve rum alakjában, vagy egyéb italok címén, de mindenesetre a lehető legmagasabb áron szerezze be, ha az ily vállalat üzletét fenntartani akarta. Az ilyen ad hoc vállalatok önérlhetőleg készletet nem tartanak, már pedig a minőségi italokat, melyeket az erre hivatott üzemek gyártanak hosszabb ideig, de legalább 4—5 hónapig, raktáron kell tartani. Aki tehát az utóbbi időben szeszt szerzett be, és azt fel is dolgozta^ de italkészlete nincsen, vagy legalább is elenyészően csekély az utóbbi időben beszerzett szeszmennyiséghez képest, nyilvánvaló, hogy nem hivatott rum- és likőrgyáros, kenem hivatott spekuláns, minél fogva megokolt, hogy az ilyen árdrágítók visszaéléseinek a pénzügyminiszter véget vessen. Csak természetes, hogy ilyen intézkedés a létező összes körülmények gondos mérlegelése mellett kell, hogy történjék, ami mellett bizonyítékot tesz a rendeletnek olyan módon történt megszerkesztése, hogy az a készletfelvétel után beszerzett szeszből előállított égetett szeszes italok forgalmát miben sem érinti, nehogy ily intézkedés általánosítása mellett az egyébként is sok megpróbál26