Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - A jövedelem és a vagyonadó végrehajtása tárgyában kiadott utasítás

Egyenes adók. — Joggyakorlat. árúcikkek vételára fejében befolyt összeg ós a beszerzési árak, valamint a kezelési költségek összege között mutatkozó különbségből keletkezik. Ha tehát a szövetkezet épen a költségek összegének bizonytalansága miatt az eladási árat egyelőre nagyobb összegben állapítja meg ós csak az üzleti év eredményének ismerete után az egyes tag összes vásárlásainak arányában történendő visszatérítés utján határozza meg a végleges vételárat, üzleti bevételének ebben az esetben is csak azt az összeget lehet tekinteni, amely ily módon a visszatérítés utáu a szövetkezet rendelkezésére marad, s amelyet esetleg az összes tagok között üzletrészeik arányában szétoszthat, vagy tartalékalapba helyezhet. Ennek az álláspontnak helyessége különben kitűnik az 1909. évi VIII. t.-c. életbeléptetése iránt előterjesztett törvényjavaslat tárgyalásáról a képviselőház pénzügyi bizottsága által 1916. évi június hó 26-án tartott ülésről szóló jelentésből, amely a következő kijelentést tartalmazza: «A szövetkezetekkel kapcsolatban a tárgyalás során felmerült és esetleg a jövőben is felmerülhető aggodalmak eloszlatására megjegyzi a pénzügyi bizottság, hogy úgy a saját felfogása, mint a pénzügyminister kijelentése szerint nem tekinthetők az üzleti vállalat jövedelmének azok az összegek, amelyeket a szövetkezetek tagjaiknak akár vásárlás, akár eladás címén visszatérítenek s ennek következtében ezek adóalapot nem is képeznek.» 9. A kártérítési tőkének bíróság által megítélt kamata tőkekamat- és járadékadó alá esik. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1608711914. P. sz. ítélete.) A magyar királyi közigazgatási bíróság a panaszt elutasítja. Okok: A tókekamatadót az állami kincstár kártérítési tőkének bíróság által megítélt törvényes kamatai után követeli. A panaszos a fizetési kötelezettség alól való fölmentését azon az alapon kéri, hogy a kártérítési tőke kamatai nem esnek adó alá, de ha nem így volna is, ő akkor sem tartoznék adót fizetni, mert a bemutatott községi bizonyítvány szerint az 1892—1909. években évi jövedelme nem volt több 630 koronánál. Az igényt jogosnak elismerni nem lehetett. Az 1875. évi XXIII. törvény 1. §-a szerint tőkekamat- vagy járadékadó tárgya mindaz a jövedelem, amelyet a föld-, ház- és kereseti adó nem érint. Ennél az általános rendelkezésnél fogva nemcsak a törvényben példakép felsorolt, hanem az említett adókkal nem érintett bármilyen más forrásból származó jövedelem után is tőkekamat- vagy járadékadót kell fizetni. Az, hogy a jövedelem forrása milyen jogcímen illeti meg tulajdonosát, a törvény szerint közömbös, a pénztőke kamata pedig egyaránt jövedelem, akár kikötés, akár törvény alapján jár. Az 1875. évi XXII. törvény 2. §-ának 14. pontja alapján a panaszost az adó alól szintén nem lehetett fölmenteni, mert a bemutatott községi bizonyítvány azt, hogy a panaszosnak azokban az években, amelyekből a kamatok származnak, 630 koronánál több évi jövedelme nem volt, az 1888—1891. évekre 19 2*