Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - A háztartás szerint való adózás

Vargha: A háztartás szerint való adózás. A háztartás szerint való adózás. Irta Vargha Imre dr., a közigazgatási biróság elnöki titkára. A jövedelemadó egyik sajátos újítása a háztartás szerint való adóztatás. A jövedelemadó természeténél fogva személyes adó, amelynek minden egyes jövedelmet külön-külön kellene érintenie. Éppen azért a részvényes vállalatokat sem adóztatják meg egyes államokban. Az 1909: X. t.-c. nálunk adó alá akarta vonni a részvénytársaságokat, az 1914:XLVI. t.-c. azonban ideiglenesen, az 1915: XXVI. t.-c. pedig — úgy látszik — véglegesen mellőzi a részvényes vállalatnak jövedelemadó alá vonását, s e helyett a vállalati adót tette a törvényhozás progressivvá, behozva ezzel a progressiv hozadéki adót. A mi jövedelemadó-törvényünk az alól az alapelv alól, hogy minden jövedelmet élvező személy külön adóalan}-, kivételt tesz a fizikai személyeknél azáltal, hogy az egy háztartásban élőket egy adóalannyá teszi. Erre is találunk példákat a külföldi törvényhozásokban, így Ausztria és Poroszország is együtt adóztatja az egy háztartásban élőket, viszont Szászország ebben a tekintetben meglehetősen szűk körre szorítja az együtt-adózást. A jövedelemadó-törvényre vonatkozó javaslat indokolása közgazdasági, adópolitikai és célszerűségi okokkal magyarázza a háztartásnak, mint gazdasági egységnek együttes adóztatását. A legfőbb ok mindenesetre az volt, hogy a fokozatos adókulcsra való tekintettel nagyobb jövedelmet lehet ily módon elérni. A teherviselőképességet a háztartásban részes tagokra külön-külön nem is igen lehet megbírálni. Az arányos adóztatás is így érhető el jobban, s különösen alkalmas ez a mód arra, hogy a közös háztartásban élők között a családfő vagyonának látszólagos szétdarabolása által alacsonyabb adótételek alkalmaztatása elkerültessék és végül hogy elkerültessék az az aránytalanság, amely különben mutatkoznék ott, ahol a családfő egyedül keres és tart el nagyobb családot, szemben azzal a családdal, ahol minden tag keres, keresetét a családfő rendelkezésére bocsátja és mégis kisebb adóval rovatik meg. Az elvet magában csak helyeselni lehet. Kérdés azonban, hogy ezeket az elveket a törvény helyesen valósítja-e meg? A feleségre nézve a törvény határozottan kijelenti, hogy jövedelme a férj jövedelméhez számít. Külön csak akkor adózik, ha a házassági közösség tartósan megszűnik, de akkor is csak abban az esetben, ha a férj a nő vagyonát nem kezeli. Ebből az következik, hogy a nő akkor sem lehet önálló adóalany, ha egyedül neki van jövedelme, férjének pedig semmi jövedelme nincs. Bár ez nem egészen helyes, a kincstárra nézve ebből baj nem származhatik, mert az adókezelési törvény szerint az adóért a feleség is egyetemlegesen felelős. (1909. évi XI. t.-c. 91. §. 1. pont.) Adótechnikai szempontból előnyös, de különben kíméletlen és visszatetsző, hogy a feleség jövedelme akkor is hozzászámítandó a férj jövedelméhez, ha a feleség vagyonát egészen külön kezeli, s abból semmit sem bocsát férje rendelkezésére.