Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - Új adórendszerünk küszöbén

EGYENES ADÓK Új adórendszerünk küszöbén. Irta Benedek Sándor, a m. kir. közigazgatási bíróság másodelnöke. A pénzügyi jog egyik atyamestere, Leroy-Beaulieu, a tudós alaposságával és naivitásával tárgyalja azt a kérdést, hogy melyik megfelelőbb: az egyetlen vagy a többes adórendszer-e ? Ennek vitatása ma már anachronizmus volna, A kérdést eldöntötték az évtizedeket felölelő fegyveres béke, a dúló háború s a kútba dobott milliárdok. Az államadóssági teher dictatori hatalommal lépett be az államok adórendszerébe s a sutba dobta az adójogi elveket. Nincs tehát sehol a világon és beláthatlan ideig nem is lesz egyetlen adórendszer. A többes adórendszeren nyugszik a mi adóügyi törvényalkotásunk is s az 1917. évvel kiegészített és életbe lépett egyenes adórendszerben már 18 adónemet találunk, melyek a következők: 1. földadó; 2. házadó; 3. I. oszt. ker. adó; 4. II. oszt. ker adó; 5. III. oszt. ker. adó; 6. IV. oszt. ker. adó; 7. bányaadó; 8. tőkekamat és járadékadó; 9. a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója; 10. általános jövedelmi pótadó; 11. országos betegápolási pótadó; 12. jövedelemadó; 13. vagyonadó; 14. hadi nyereségadó; 15. hadmentességi díj; 16. szállítási adó; 17. nyereményadó; 18. vadászati és fegyveradó. A hadmentességi díj, a szállítási adó, a nyereményadó, a vadászati és a fegyveradó csak formai tekintetekből és nem belső lényegüknél fogva tekinthetők egyenesadóknak, ha tehát ezeket levonjuk, marad valóságos egyenesadó 14. Ha elfogadjuk az arányos és progressiv adórendszer szerinti megkülönböztetést, akkor az 1—8., 10. és 11. alatti adók az arányos adók közé, a 9., 12., 13. és 14. alatti adók pedig a progressiv adók közé tartoznak. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adóját azért kellett a progressiv adók közé sorozni, mert az 1916. évi XXXIV. t.-cikk 20. §-a a vállalatok kereseti adóját a saját tőke rentabilitásának arányában 10-től 20-ig emelkedő %-ban állapítja meg és így ezen adónem progressiv jellege kétségtelen. Az 1848. évi VIII. t.-cikk, mely a közös teherviselést törvénybe iktatta, egyszersmind adórendszert is statuál, midőn rossz magyarsággal kimondja, hogy: «Magyarország s a kapcsolt részek minden lakosai minden közterheket különbség nélkül egyenlően és aránylagoson viselik)). Ez tehát azt jelenti, hogy az adófizetési kötelezett1