Adó- és illetékügyi szemle, 1916 (5. évfolyam 1-10. szám)

1916 / 7. szám - A söradótörvény módosítása és ennek közgazdasági jelentősége

Lukács: A söradótörvény módosítása és ennek közgazdasági jelentősége. Az osztrák császári pénzügyminiszterrel egyetértőleg f. évi aug. 29-én megjelent Hirdetmény alapján a fenti rendelkezések f. évi szeptember 1-től kezdve tényleg hatályba léptek, ami által a sör megadóztatásában igen mélyreható változások állottak elő. E változások első sorban az adóleengedések rendszerét érintik. A kis és közepes üzemű sörfőzdék a nagy sörgyárakkal szemben igen nehéz helyzetben vannak, amely körülményt már az 1899. évi XX. t.-c. is méltányolta, amidőn az előbbieknek adókedvezményt nyújtott, hogy ezáltal fennállásukat hatalmas versenytársaikkal szemben biztosítsa. A fent idézett töy vény cikk első §-ának ide vonatkozó része következőleg hangzott: «Az oly sörfőzdék, amelyek egy-egy termelési időszakban, vagyis az egyik év szeptember havának első napjától a közvetlenül rákövetkező év augusztus havának utolsó napjáig terjedő idő alatt 15.000 hektoliternél több sörlét nem termelnek, az illető termelési időszakra nézve söradóleengedésben részesülnek, amely leengedés 2000 hetoliternél nem nagyobb termelésnél 15°/0-ban, 5000 hektoliternél nem nagyobb termelésnél 10°/0-ban, 15.000 hektoliter termelésnél nem nagyobb termelésnél pedig 5%-ban állapíttatik meg. E legnagyobb sörlémennyiségek túllépése csakis az élvezett leengedés, illetőleg a leengedésbeli különbözet előzetes visszafizetése esetében engedhető meg. Mindaddig, míg ezen megtérítés teljesen kiegyenlítve nincs, a sörfőzde részéről tett újabb adóbejelentés visszautasítandó)). Amint a gyakorlat megmutatta, az adókedvezménynek az 1899. évi XX. t.-c.-ben lefektetett rendszere, amely a meghatározott termelési határokon túl termelt mennyiségek esetén a leengedések, illetőleg a leengedésbeli különbözetek visszatérítését írja elő, a vállalatok természetes fejlődése elé mesterséges akadályokat gördít. Így pl. ha valamely vállalat rendesen 15.000 hektoliter sört termel és fogyasztási viszonyai valamely évben kedvezőbben alakultak úgy, hogy ez a sörfőzde 16.000 hektolitert is tudott volna forgalmazni, az újabb 1000 hektoliternek termelését azonban a vállalkozónak mégis nagyon meg kellett gondolnia, mert ezzel (12 fokos sörlé előállítását feltételezve) már 3060 K söradó visszatérítése is járt és így a 15.000 hektoliteren felüli 1000 hektoliter sör minden hektoliterje 3 K-val többe került, ami normális viszonyok között a versenyképességet már nagyon is közelről érintette. Az adókedvezményeknek itt ösmertetett rendszere tehát a kis vállalatok fokozatos fejlődésére határozottan nyomasztóan hatott. Ennek a hátrányait van hivatva megszüntetni az adóleengedésnek az 1916. évi XXII. t.-c. 6. §-ában meghatározott módja, amely — szakítva az eddig követett rendszerrel — az egyszer élvezett leengedés visszafizetését akkor sem rendeli el, ha a vállalat a leengedés alapjául szolgáló termelés mérvét utóbb meg is haladja. Az új leengedési rendszer további előnye, hogy a leengedési határok nem a termelt sörlé hektolitereinek számához, hanem a termelt hektoliterfok extrakttartalomhoz van kötve, ami által az alacsonyabb fokú sörökkel szemben (melyek a szegényebb néposztály fogyasztására vannak szánva) eddig fennállott aránytalanság is ki lett küszöbölve. Ez az újabb adóleengedési rendszer felületes vizsgálódás mellett könnyen azt a benyomást tehetné, hogy a kis és közép üzemek 346