Adó- és illetékügyi szemle, 1916 (5. évfolyam 1-10. szám)

1916 / 1. szám - Adópolitika a háború előtt Angliában

Szende: Adópolitika a háború előtt Angliában. polgárság, a mezőgazdasági bérlők, elsősorban pedig az ipari munkásság tömegei kínálkoztak. Az angol vezetőpártok és osztályok taktikája az egész század folyamán következetesen ugyanabban az irányban mozog: mindkettő igyekszik saját érdekeinek megvédése céljából a széles néprétegeket a másik pártnak, vagy osztálynak rovására tett gazdasági és politikai engedményekkel megnyerni. Az a folyamat állott be, melyet Loria a haladás legnagyobb emeltyűjének nevez: az uralkodó osztálynak, a járadéknak kettéválása (bipartizione del reddito). Az ipari tőke már a XIX. század első felében diadalt ült, mivel törekvései a gazdasági haladás érdekeivel estek egybe. A földbirtok megkötöttsége akadályozta az ipari expanziót és a tengeri egyeduralom kihasználását. A földjáradékot védő adó- és vámrendszer, különösen pedig az élelmiszerekre vetett súlyos vámok megprágították az ipari nyers anyagokat és a munkásság élelmét. A helyzetet kiélezte, hogy a napóleoni háború befejezése után a toryk ingadozó uralmukat minden eszközzel alá akarták támasztani.1 A legmerevebb reakció alakult ki, a gabonavámokat felemelték, a háború alatt behozott jövedelmi és vagyoni adót 1816-ban megszüntették és az államháztartás terheit kizárólag a fogyasztásra, elsősorban a kispolgárságra és munkásságra hárították át. A whigek erejöket kezdetben a választási rendszer elleni támadásra összpontosították, mert ebben az időben a polgárság nagy részének még nem volt szavazati joga. Több sikertelen kisérlet után végre 1832-ben kivivták az első diadalt. A választójogi reform a városi polgárságot szavazathoz juttatta és részére a parlamenti befolyás útját megnyitotta. Ugyancsak a liberálisok voltak azok, akik 1867-ben2 és 1884-ben a választójog további kiterjesztését is megvalósították. A két utóbbi reform az ipari munkásság választójogát igen széles alapon biztosította. Az angol munkásság hosszú időn át nem tömörült önálló pártba, hanem szavazatát a két vetélkedő párt egyikére, rendszerint inkább a liberális pártra adta le. 1832 után a parlamentben döntő befolyáshoz jutott az ipari polgárság a konzervatív adórendszer legsebezhetőbb pontját, a vámrendszert, és pedig elsősorban az élelmiszerekre vetett vámokat kezdte ki. A támadás teljes eredménnyel járt, a közvélemény nyomása alatt maga a konzervatív kormány volt kénytelen a kezdeményező lépéseket megtenni. Már 1842-ben leszállították a vámok egy részét, 1846-ban pedig megtörtént a nagy fordulat, Róbert Peel, 1 A. V. Dicey: Law and opinion in England. 1905. 94. és köv. 11. 3 A törvényjavaslat megszavazása idején már konzervatív kormány volt hatalmon. 9,