Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 8. szám - A hadi jövedelemadó kivetése

Eg yenes adók. Joggyakorlat. táJyú kereseti adó kivetési idejéül rendszerint felmiár hava van megjelölve; így a 102500/1913. P. M. számú rendelet I. fejezet 5. pontja szerint is az 1914-ik évi IV. osztályú adót a királyi pénzügyigazgatóságok 1914 február havában kötelesek kivetni; tehát — az előző évi állapottól eltekintve — a fenti törvények szerint legtovább csak a február havi állapot szerint kiszámítható illetmény lehet az ugyanazon évi adóalap. Ezekből a törvényes rendelkezésekből tehát arra a következtetésre kell jutnunk, hogy általában a kivetés időpontjában ismert adóalap után kivetett IV. osztályú kereseti adót az adó év folyamán megváltoztatni nem lehet. Erre a megállapodásra kell jutnunk annál is inkább, mert a törvények sem az évközi változások bejelentésére, sem pedig az évközi változások esetén az adókivetés megújítására nézve nem rendelkeznek. Másrészt azonban az 1912-ik évi LLIII. t.-c. 24. §-ának 1. a) pontja szerint a királyi pénzügyigazgatóságok elrendelik az egyenes adótartozás összegének helyesbítését, illetőleg leírását többek között az adótárgy megszűnése esetén is: tehát új adóelőírásnak akkor van helye, ha a, régi tárgy megszűnik, s új adótárgy keletkezik, vagyis változás történik, az adó tárgyában. Az adóalapban való változás azonban ily jogkövetkezménnyel felruházva nincs. A kérdés súlypontja e szerint az adótárgy és adóalap helyes megkülönböztetésében rejlik. Az 1875. évi XXIX t.-c. 1. §-a szerint «keresetadó alá tartozik minden keresmény vagy jövedelem, mely kézi munkából, ipari és kereskedelmi üzletből, szorosabb értelemben vett szellemi (értelmi) s bármi más haszonhajtó foglalkozásból és üzletbőb) stb. származik. A törvény tehát az adó tárgyáúl világosan a keresetet, a jövedelmet jelöli ugyan meg, de nem pusztán a keresetet, minden egyéb vonatkozástól eltekintve, hanem a minősített keresetet, t. i. azt, amely egy bizonyos meghatározott foglalkozásból származik. Tehát IV. osztályú kereseti adónál is az adó tárgya a meghatározott keresetből származó illetmény. Az adó alapja pedig ennek az illetménynek az a része, amelynek alapján a törvény az egy évi érvénnyel megállapítandó adó összegét meghatározza. Ezt az elvet alkalmazva a felvetett kérdésre, nyilvánvaló, hogy nem lehet adótárgy megszűnéséről beszélni akkor, ha csak az illetmény változik, maga a foglalkozás azonban, amelyből az származik, lényegében, jellegében ugyanaz marad, habár esetleg az alkalmazott címe vagy rangja változik is. Abban az esetben azonban, ha az illetménnyel együtt az alkalmaztatás jellege, az illetmény forrása is változnék, ez által az előző adótárgy megszűnik, s az új állás elfoglalásával, az új kereset megnyíltával új adótárgy keletkezik, aminek okszerű következménye, hogy a pénzügyi hatóság az 1912. évi LIII. t.-c. 21. §-ának fent idézett rendelkezései alapján, a régi adó törlése és az új adó kivetése iránt hivatalból is intézkedni köteles. Ebből az elvből következik tehát„ hogy új adó kivetésének van helye, ha pl. a tisztviselő nyugdíjaztatik,. vagy a nyugdíjazott tisztviselő új372