Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - Pénzügyi és bírói hatóságok jogköre telekkönyvi ügyekben

Messinger: Pénzügyi és bírói hatóságok jogköre telekkönyvi ügyekben. A. megbízásából tehát alzálogjog törlése iránt keresetet adtunk be a balassagyarmati kir. törvényszékhez, mint birtokbírosághoz, a kir. kincstár és Budapest székesfőváros közönsége ellen. A kereset ellen a kir. kincstári jogügyi igazgatóság hatásköri kifogást adott be, azt állítván, hogy a rendes bíróságok a zálogjogilag vagy alzálogjogilag biztosított közadókövetelések törlése tekintetében hatáskörrel sem bírnak. Ervelése az, hogy az 1889. évi XXVIII. t.-c. 8. §. 1. b) pontja szerint a zálogjogilag biztosított közadó törlését, akár téves bekebelezés, akár a követelés megszűnése, tehát bármely okból fenn nem állása következtében az illetékes pénzi'tg yigazgatóság rendeli el. Ezen hatóság határozatát az idézett törvény 12. §. J. pontja szerint a közigazgatási bizottság, illetőleg a közigazgatási bíróság jogosult felülbírálni, a közigazgatási eljárás befejezése után pedig a törvény rendes útján nem lehet orvoslást keresni. A kir. törvényszék magáévá tette a kir. kincstári jogügyi igazgatóság álláspontját, amelyet másodfokon a budapesti kir. ítélőtábla is 9588/1913. sz. alatti végzésével, valamint a' kir. Curia is harmadfokon 499/1944. P. számú végzésével megerősített. Mindhárom bíróság felfogása nem állhat helyt. A per lényege az, hogy itt nem adóvitáról, avagy más pénzügyi kérdésekről van szó, hanem tisztára magánjogi kérdésről. Nem változtat a kérdés pénzügyi, tehát közigazgatási természetén ama körülmény sem, hogy azt végső fokon a közigazgatási bíróság bírálja el. A jóhiszemű harmadik — miként A. a jelen esetben — a közigazgatási bírósághoz kérelmet intéz csupán és midőn elutasíttatott, a törvény rendes útjára tér át. Az 1889. év XXVIII. t.-c. 3. §. 1. b) pontja a pénzügyigazgatóságok haláskörébe utalja az adótartozás törlését, avagy a tévesen eszközölt bejegyzés törlését, ámde ezen rendelkezésnek nem az az értelme, hogy egy jóhiszemű harmadik ellen tévedésből eszközölt bejegyzés érvénytelenítése tekintetében nem lehet a bírói útra lépni. A most idézett törvényhely az adózóval szemben mondja ki, hogy ha hátralékban van és kifizeti a tartozását, akkor a pénzügyigazgatóság törölteti a terhet, ha pedig tévesen vetették ki reája az adót, akkor ugyancsak azon hatóság írja le és gondoskodik a törlésről. A. azonban nem adóhátralékos, nem az ő adójáról van szó, s neki nem kell tűrnie az ő ingatlana megterhelését egy harmadik adósságáért. A. ez ellen joggal kérhet védelmet, mert a közigazgatási bíróságról szóló 1896. évi XXVI. t.-c. 18. §. csupán a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kérdések felett rendelkezik, ahova a pénzügyi kérdések tartoznak, de nem szól a magánjogi és telekkönyvi ügyekről. Ez a rendes bíróságok feladata. Az a körülmény, hogy a kir. kincstár szerzi tévesen a zálogjogot egy jóhiszemű harmadik ellen, nem szűnteti meg a rendes bíróságok hatáskörét, mert a kincstár ép olyan jogi személy a magánjog és telekkönyv szempontjából, mint pl, egy részvénytársaság. Ellene szintén lehet magánjogi pereket indítani. Mi lenne, ha pl. a kincstár tévesen 100.000 koronát tábláztát be valamely jóhiszemű harmadik ingatlanára s annak törlése a pénzügyi hatóságok kényétől-kedvétől függne ? Nem hisszük, hogy ez ellen nem lenne bírói orvoslás. 342