Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - A halasztások illetéke

Illetékügy. — Joggyakorlat. szám alatt benyújtott kérvény ugyan­azon zálogjognak úgy az m—i, mint az i—i kir. járásbíróság által leendő bekebelezésére irányúit, még sem volt ellátandó az illetéki díjjegyzék 13. tételének IV. 15. pontjához fű­zött 1. számú jegyzet értelmében a kétszeres beadványi bélyeggel, mert egyidejűleg 6946/1911. szám alatt az i—i kir. járásbírósághoz mint telekkönyvi hatósághoz is nyújtatott be a rangsor biztosítása iránt kér­vény és ez a 3 koronás bélyeggel el is láttatott. Minthogy azonban a beadványok tartalmukhoz képest bélyegezendők és nem vitás, hogy az m—i kir. járásbírósághoz intézett beadvány­ban két telekkönyvi hatóság által eszközlendő bejegyzés kéretett, az illeték törlésére irányuló kérelemnek helyet adni nem lehetett. Önként értetik, hogy ez az ítélet nem állja útját annak, hogy pana­szos az i—i kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatósághoz beadott kér­vényén lerótt 3 korona bélyegille­téknek, a kérvényre járó 72 fillért meghaladó részét visszakérhesse. 47. (A m. kir. közigazgatási bíró­ság 17643/1914. P. sz. ítélete.) Ha a törvényes örökös az örök­hagyó közszerző hitvese j avara mond le, a szerzett vagyon után ajándéko­zási illeték nem követelhető. Ítélet: A magyar királyi közigaz­gatási bíróság a panasznak részben helyet ad, az illetéket 1174 korona 22 fillérben állapítja meg s a többlet törlését elrendeli. Indokok: Az ille­téki díjjegyzék 82. tételének első be­kezdése azt rendeli, hogy ha az örö­kös a reá törvény, vagy végrendelet­nél fogva szállott örökségről egész­ben, vagy részben lemond és a le­mondás — mielőtt az örökség tényleg átvétetett — oly személy javára tör­ténik, ki a lemondás után végrende­let vagy törvény szerint különben is öröklésre lett volna hivatva, ily ese­tekben kétszeres vagyonátruházás nem forog fenn s az örökösödési ille­ték az örökhagyónak azon személy­hez való viszonyára tekintettel sza­batik meg, ki a lemondás következ­tében az örökséghez jut. A hagyatéki tárgyalási jegyző­könyv szerint örökhagyó eg} étlen gyermeke öröklési jogáról panaszos — anya — javára lemondott. Mint­hogy örökhagyó kereskedő volt s így panaszos javára a közszerzői minő­ség vélelmezendő; minthogy semmi adat sincs arra nézve, hogy a hagya­ték egészben, vagy részben ági va­gyon volna s ily címen igényt senki sem támasztott; minthogy ily eset­ben — a gyermek lemondása követ­keztében — a hagyatéki vagyonhoz panaszosnak hitvestársi örökség cí­mén törvényes igénye van: alapos ama panaszbeli igény, hogy az örökö­södési illeték ne kétszeres vagyon­átruházás tekintetbe vételével sza­bassék ki. 336

Next

/
Thumbnails
Contents