Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - A halasztások illetéke

Illetékügy. — Joggyakorlat. szám alatt benyújtott kérvény ugyanazon zálogjognak úgy az m—i, mint az i—i kir. járásbíróság által leendő bekebelezésére irányúit, még sem volt ellátandó az illetéki díjjegyzék 13. tételének IV. 15. pontjához fűzött 1. számú jegyzet értelmében a kétszeres beadványi bélyeggel, mert egyidejűleg 6946/1911. szám alatt az i—i kir. járásbírósághoz mint telekkönyvi hatósághoz is nyújtatott be a rangsor biztosítása iránt kérvény és ez a 3 koronás bélyeggel el is láttatott. Minthogy azonban a beadványok tartalmukhoz képest bélyegezendők és nem vitás, hogy az m—i kir. járásbírósághoz intézett beadványban két telekkönyvi hatóság által eszközlendő bejegyzés kéretett, az illeték törlésére irányuló kérelemnek helyet adni nem lehetett. Önként értetik, hogy ez az ítélet nem állja útját annak, hogy panaszos az i—i kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatósághoz beadott kérvényén lerótt 3 korona bélyegilletéknek, a kérvényre járó 72 fillért meghaladó részét visszakérhesse. 47. (A m. kir. közigazgatási bíróság 17643/1914. P. sz. ítélete.) Ha a törvényes örökös az örökhagyó közszerző hitvese j avara mond le, a szerzett vagyon után ajándékozási illeték nem követelhető. Ítélet: A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak részben helyet ad, az illetéket 1174 korona 22 fillérben állapítja meg s a többlet törlését elrendeli. Indokok: Az illetéki díjjegyzék 82. tételének első bekezdése azt rendeli, hogy ha az örökös a reá törvény, vagy végrendeletnél fogva szállott örökségről egészben, vagy részben lemond és a lemondás — mielőtt az örökség tényleg átvétetett — oly személy javára történik, ki a lemondás után végrendelet vagy törvény szerint különben is öröklésre lett volna hivatva, ily esetekben kétszeres vagyonátruházás nem forog fenn s az örökösödési illeték az örökhagyónak azon személyhez való viszonyára tekintettel szabatik meg, ki a lemondás következtében az örökséghez jut. A hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv szerint örökhagyó eg} étlen gyermeke öröklési jogáról panaszos — anya — javára lemondott. Minthogy örökhagyó kereskedő volt s így panaszos javára a közszerzői minőség vélelmezendő; minthogy semmi adat sincs arra nézve, hogy a hagyaték egészben, vagy részben ági vagyon volna s ily címen igényt senki sem támasztott; minthogy ily esetben — a gyermek lemondása következtében — a hagyatéki vagyonhoz panaszosnak hitvestársi örökség címén törvényes igénye van: alapos ama panaszbeli igény, hogy az örökösödési illeték ne kétszeres vagyonátruházás tekintetbe vételével szabassék ki. 336