Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - A halasztások illetéke

Klwj : A halasztások illetéke. A cikkíró úr által említett másik két cél csak mellékcél volt. A bevételek fokozását csak a végeredményében célozta a törvény, de egyáltalán nem akart minden vonalon, kivétel nélkül drágítást elérni, sőt ellenkezőleg, az arányos adóztatás érdekében nem egy helyen le is szállította az illetéket. Azonkívül ha drágítást akart is a törvény, a halasztások illetékére nézve már az 1. §. 1. b) pontjának alkalmazása is emelést jelentene. Ha egyéb jó ok. helyesebben törvényes rendelkezés nem található a 2. §. alkalmazására, ez a törvény céljából levont következtetés nem objektív törvénymagyarázat, hanem a kincstári érdekeknek túlbuzgó védelmezése. Nem kevésbé áll ez a másik cél: a per elhúzásának megakadályozása szempontjából. A peres eljárás gyorsítása igazságügyi, közgazdasági és célszerűségi, esetieg ethikai szempontból fontos, de a pénzügyi jog szempontjából teljesen közömbös. A pénzügyi szabályok csak támogatására szolgálhatnak a perrendtartás idevonatkozó intézkedéseinek, de ott, ahol maga a perrendtartás sem kíván korlátokat felállítani a perelhúzás ellen, a pénzügyi jog ezirányú törekvése legalább is illetéktelen beavatkozásnak minősíthető olyan szférába, amelyre szabályai nem hatnak ki. Ha tehát az új perrendtartást életbe léptető törvény a már megindult perekre nézve a régi szabályokat érvényben tartja, s így a peres feleket az új perrendtartás előnyeiben sem kívánja részesíteni, a méltányossággal és a logikával ütköznék össze oly eljárás, amely őket az új perrendtartás által előidézett terhekkel sújtaná. A törvény céljával tehát nem magyarázhatjuk ki a 2. §. alkalmazását, ós így nem marad más hátra, mint a paragrafusalkalmazás, ami ;;zonban korántsem valamely alantasabb módja a törvénymagyarázásnak. Ezen az úton haladva, pedig kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a 2. §-ban zárjelben idézett számok a perrendtartás megfelelő szakaszainak idézése korántsem olyan mellékes, a szöveghez nem tartozó részei a törvénynek, mint amilyeneknek azt a t. cikkíró — célja érdekében — állítja. Ezek a számok nagyon is fontos, lényeges részei a törvénynek, amit először is a 2. §. felsoroló jellege kíván meg, másodszor pedig maga a végrehajtási utasítás is elismer, amikor hangsúlyozza, hogy a kétszeres illetéket csakis a perrendtartás megjelölt szakaszai szerint igénybe vett halasztásoknál szabad alkalmazni. Minthogy pedig kétségtelen, hogy a periratok beadására vonatkozó kölcsönös halasztásokra az új perrendtartás egyik idézett szakasza sem alkalmazható, a szerintünk helyes törvénymagyarázat szeiint csak arra a következtetésre lehet jutni, hogy ezekre a halasztásokra a 2. Ij-ban megszabott illetéket követelni nem szabad. Tudomásunk szerint ebben az irányban a pénzügyminisztérium már több rendeletet is adott ki, amelyek — sajnos — közzé nem tétettek. Reméljük azonban, hogy a legilletékesebb fórum, a közigazgatási bíróság hamarosan el fogja oszlatni a kételyeket és megnyugtató megoldást fog találni. Ktug Emil dr. 331 2i*