Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 7. szám - A háborús adóelengedések és kedvezmények. A pénzügyminiszter 52.600/1915. és 65.613. sz. utasításai

Egyenes adók. — Joggyakorlat. a 28. §. második bekezdése, amely­nek a)—c) pontjai alatt föl vannak sorolva azok az épületek, vagy épület­részek, amelyek bérbeadás esetén is állandóan adómentesek maradnak. Ezek között pedig nem fordulnak elő az oly épületek, vagy épületrészek, amelyek más célra bérbe vannak adva, de bérjövedelmük szegények ellátására fordíttatik. 40. (A m. kir. közigazgatási bíró­ságnak 12/1915. P. sz. ítélete.) Az igazgatósági és felügyelő­bizottsági tagok jutaléka után járó III. oszt. kereseti adót a részvény­társaság üzleti adójának kiveté­sére illetékes bizottságnak kell ki­vetni. ítélet: A m. kir. közigazg. bíróság a panasznak az adó mérvét és a kivetési helyt illetőleg helyet nem ad s az adóelőírás helye ellen emelt panaszra nézve kimondja, hogy en­nek elbírálása ennek a bíróságnak hatáskörébe nem tartozik. Indokok: Nem lehetett a panasznak helyet adni a panaszolt határozatban fog­lalt és e bíróság által is elfogadott indokokon felül még azért sem, mert az igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok részéről ezen minő­ségükből folyólag felmerült kiadá­sok a nekik járó jutalékból az adóalap megállapításánál le nem vonhatók, jelen esetben annál ke­vésbbé, mert panaszos részvénytár­saság maga is elismeri azt, hogy az igazgatóság tagjainak a jutalé­kon kívül a társaság érdekében fel­merült kiadásaik megtérítésére is van igényük. Azon panaszbeli kifogás, hogy a szolnoki egyenesadókivetőabizottság­nak ezt a III. oszt. kereseti adót kivetni joga nem volt, valamint az hogy az nem Szolnokon, hanem az illető igazgatósági és felügyelő-bi­zottsági tagok lakhelyén lett volna előírandó, nem törvényes. Ugyanis az 1875. évi XXIX. t.-c. 16. §-a ér­telmében a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek igazgatói, úgy azok igazgató taná­csának tagjai a jutalékkal azonos jelenléti jegyekre nézve vallomást nem adnak, s ezen összegeket az illető vállalatok és egyletek kötele­sek bevallani, e kivetett adót az illetőktől beszedni és a m. kir. adó­hivatalba beszolgáltatni. Minthogy ezen törvényszakasz nem mondja azt, hogy a vallomás nem a válla­lat székhelyére nézve illetékes, ha­nem más községben, esetleg városi hatóságnál nyújtandó be, megálla­pítható az, hogy a vallomás Szolnok városi hatósághoz volt benyújtandó, s ennek alapján járó III. oszt. kere­seti adó kivetésére a szolnoki m. kir. adóhivatal székhelyén működő egyenesadókivető bizottság volt jo­gosult. Ennek jogosultsága annál is inkább megállapítható, mert — a részvénytársulati igazgatósági és felügyelőbizottsági tagság nem ké­pez olyan önálló foglalkozást, amely nem az illető részvénytársaság vál­lalati helyéhez, hanem attól külön­álló székhelyhez volna kötve és így az 1875. évi XXIX. t.-c. 37. §-a ér­telmében a jutalék után járó III. oszt. ker. adó nem a részvénytár­saság vállalati, hanem az illető igazgatósági és felügyelőbizottsági tag lak- illetve vállalati székhelyén volna kivetendő. Annak a kérdésnek elbírálása azonban, vájjon a kivetett III. oszt. kereseti adó abban a községben, illetve városban irasse'k-e elő, ahol a vállalat székhelye van, avagy az, 312

Next

/
Thumbnails
Contents