Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 3. szám - Költségpazarlás a hadsegélyezésnél

Vegyes pénzügyi jogi közlemények. nyomasztók lesznek, nem kevésbbe nyomasztók lehetnek a monarchiára azok a felemelt vámok, amellyel Szerbia bevitelünket sújtaná. Az állam ugyanis, amely hadi kárpótlás fizetésére köteleztetik, ezen kötelezettségének magasabb vámokkal és adóemelésekkel fog igyekezni eleget tenni, ami erősen emelkedő termeléssel járhat együtt, amint ez Franciaországban 1871. után történt. A francia közgazdasági írók ezen tapasztalat alapján a hadi kárpótlást igen kétes értékű előnynek tekintik. «A Franciaország által Németországnak fizetett hadi kárpótlás milliárdjai — írja még nemrégiben Frédéric Passy — miután lehetővé tették a katonai kiadások egy részének fedezését, a német nép széles réteigeiben szított illúziók következtében felidézték egyikét a legsúlyosabb válságoknak, amelynek méretét 1875-ben az a tény adja meg, hogy a fémipari művekben alkalmazott munkások száma 50°/o-kal csökkent. A Thomas-féle eljárás feltalálása nélkül, amely a foszfor tartalmú ércek feldolgozását lehetővé tette és ezen iparok fellendülését maga után vonta, a baj még nagyobb arányokat öltött volna.» Más írók a francia milliárdok hatásának még sötétebb képét festik és azokat az alapítási szédelgéseket ós a következményük gyanánt beállott bécsi és berlini krach pusztítását egyenesen a túlmagas francia hadisarcra vezetik vissza. Szerintök az állam, amely hadi karpótlást kap nyereségűi számos tényező összeműködése révén annyira korlátozva van, hogy a hadi kárpótlás hatása az annak fizetésére kötelezett országra nézve sem sokkal hátrányosabb. Nem kívánunk e helyütt perbe szállani a francia közgazdasági irodalom ezen bizonyára túlzó álláspontjával, hanem csak azon óhajunknak adunk kifejezést, hogy a francia írók a mostani háború után is tűnődhessenek az országuk által fizetett hadisarc káros hatásai felett, mi pedig ezúttal is kénytelenek legyünk a kapott hadi kárpótlás összes veszélyeit viselni. Költségpazarlás a hadsegélyezésnél. Irta Kenézy Endre, szekszárdi pénzügyi számvizsgáló. A m. kir. belügyminiszter 1915. évi január hó 29-én, 1.210. eln. sz. a. valamennyi törvényhatóság első tiszviáelőjéhez leiratot intézett, a mezőgazdasági termelés zavartalan menetének minden rendelkezésre álló eszközzel való biztosítása érdekében. Nem kétséges, hogy a belügyminisztert ezen leiratának kiadására a munkáskezek hiányának pótlására való törekvés késztette. A fegyveres erő mozgósítása és különösen az újabban is történt tömeges behívások kétségtelenül óriási kontingensét vonták el a férfi 117