Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 3. szám - A pénzügyi delictum 2. [r.]

Demmer: A pénzügyi deliclum. ha az állam a jövedelmi adónál azt követeli, hogy évenként esküszerű igaz vallomás adassék, akkor az igazság iránti ezen követelmény nagyon kiszélesedik és itt az államnak végre is hinnie kell abban, hogy követelését sikerül is érvényesítenie; mert ha az állam az ellenkezőjéről volna meggyőződve, vagyis arról, hogy igényének érvényesítése illuzórius, úgy ez a beismerés eszmei, fontos javakkal való játék volna, amely az állami felsőbbségre csak veszedelmes lehet. A hagyaték eltitkolásának és a jövedelmi adó eltitkolásának megítélésében rejlő különbségnek történeti okai vannak. Mivel azonban a gyakorlatban bíróságoktól elvárt ellenőrzési működés nem érvényesül, mindkettőt de lege ferenda egyforma büntető energiával és egyforma alapelvek szerint kellene kezelni. Ha az a követelmény áll fenn, hogy az adóelvonás a csalás bűncselekménye alá soroztassék, úgy ennél figyelmen kívül maradt, hogy az óriási többség, sőt talán az egyetemesség, az adót a magántulajdonnal nem itéli meg egyformán. Ha az adószolgáltatást tényleg erkölcsi kötelezettségnek tekintenék általában, úgy nem volna indok arra, hogy a csellel véghezvitt adóeltitkolás úgy kezeltessék, mint a csalás, hanem úgy, mint egy büntető-szankció nélküli cselekmény. Az érvényben levő jog a pénzügyi jogtalanságot alapvonalaiban helyesen ismerte ugyan fel, egyes részeiben azonban ismét összezavarta azokat. Ézen körülménynek magyarázata a pénzügyi büntetőper különlegességében keresendő. A formális és materialis jog közötti kölcsönhatás, amely ugyan minden területen létezik, a pénzügyi büntetőjogban még hasonlíthatatlanul nagyobb. Amig a a kriminális vizsgálatnál minden arra irányul, hogy a tettes kikutattassák, addig a büntetővizsgálatnál az első feladat és cél az, hogy a tett fedeztessék fel. Ezért a bizonyítás kérdése annyira előtérbe került, hogy minden egyéb tekintet elhomályosult. Ebből magyarázható meg a kihágási büntető-törvénykönyvnek az a törekvése, hogy a delictum tényálladéka számtalan, könnyebben igazolható tényálladéki elemre osztassék fel, hogy a bizonyítási teher megfordíttassék és a megrövidítés praesumciója minél inkább érvényesülhessen. 112