Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - A háború jövedelemadója

Szathmárif : A háború jövedelemadója. tanak a hadi jövedelemadó végrehajthatóságának nehézségei miatt. Minden, valósággal új adónak két egymástól elválaszthatatlan és alapvető jellegzetes vonása kell, hogy legyen : 1. hogy rendszeresen visszatérő szolgáltatást állapítson meg, 2. hogy az új adó olyan bevételeket, jövedelmeket érintsen, amelyek megadóztatását eddig még semminemű törvény nem írta elő. A hadiadónál azonban nem visszatérő, hanem csak egyszer és mindenkorra járó teherről van szó, csak azokat éri, akiknek 20.000 koronán felüli jövedelműje volt az 1914. évben, és lényegében olyan törvényen alapúi, mely törvénytárunkba már be van cikkelyezve és amelynek csak a végrehajtása szünetel. Legtöbbször és leghangosabban hibáztatják a hadi adóról szóló törvényt azért, mert az adózási kötelezettséget a részvénytársaságokra, amelyeknél rendszerint nagy jövedelmek mutatkoznak, ki nem terjesztette. Ez a kritika nem indokolt. Jövedelemadóról van szó, amely csak a jövedelmet terhelheti, jövedelme pedig akár közvetve, akár közvetlenül csak a természeti személyeknek van. A részvénytársaságok hasznai az azoknál érdekelt természeti személyeknél egyenként is bevallásra illetve adóztatás alá, kerülnek ós már ezért sem volna méltányos a részvénytársaságokat még külön is megróni a hadi jövedelemadóval. Igaz, hogy a részvénytársaságoknál felhalmozott tőkék rendszerint fokozottabban tudnak termelni, mint annak a tőkének egyes elválasztott részei az egyes természeti személyek kezében, igaz az is, hogy a részvénytársaságok nem adják ki összes hasznukat a náluk érdekelt természeti személyeknek, hanem azok tekintélyes részét különféle alapok és beruházások címén a maguk javára, mint önálló jogi személyek javára tőkésítik. De mindez még sem lehetett indok arra, hogy a részvénytársaságok, amelyeket a háború általában igen érzékenyen sújt, jelenleg újabb adóterhekkel rovassanak meg. Megjön még az ideje annak is, hogy a részvénytársaságoknál kétségtelenül meglévő s eddig kiméit adózóképességet az állam megfelelően igénybe vegye. Az új hadiadóról szóló törvényt különösen szociális szempontokból kell helyeselni, mert a kis existenciákat kiméli, s csupán 20.000 koronánál nagyobb évi jövedelmet meghaladó, tehát csak a vagyonilag illetve jövedelmileg erősebb elemeket sorozza az adóalanyok közé. Ezzel a törvény általánosan helyeselt társadalmi felfogást is respektál, azt t. i., hogy a jótékonyság gyakorlására, a segélyezési munkában való részvételre legelsősorban a nagyjövedelműek vannak hivatva. A törvény charitativ célzata mellett ezt az elvet minél teljesebben kellett érvényre emelni, és ez meg is történt azzal is, hogy 10