Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - Reakció a szövetkezetek adóügyében

Horváth: Reakció a szönetkezetek adóügyében. országon a fogyasztási szövetkezetek kénytelenek üzletüket nemtagokra is kiterjeszteni. Ennek nem az árúk egy részének romlékonysága az oka, hanem az, hogy minden faluban vannak oly szegény egyének, akik még a csekély üzletrészt sem képesek befizetni, de meg a környéken ideiglenesen tartózkodó munkásnépet sem lehet a fogyasztási szövetkezet boltjából, ha vásárolni jön, kikergetni, főleg ha a vidéken szatócs ninc3. A circulus vitiosus azonban ott van, hogy a fogyasztási szövetkezetek a kincstári egyedárúság cikkeinek ú. m. a dohány, szivar, só, bélyeg és a szeszes italok elárúsításának jogát csak úgy nyerhetik el, ha ezeket idegeneknek, tehát nem tagoknak, illetve a nagy közönségnek is árúsítiák. A pénzügyminisztérium ezek szerint amit egyik szavával megad, azt a másikkal elveszi. Diffieile est. . . . De van a fogyasztási szövetkezeteknek még két bajuk. Az egyik az, hogy a vásárlási visszatérítések a szövetkezetek jövedelmének tekintetnek és így megadóztatnak; a másik sérelem pedig az, hogy a szatócsoknak, mint versenytársaknak adótételei sokkal kedvezőbbek, mint a fogyasztási szövetkezeteké. A pénzügyminiszteri utasílás két helyen emlékezik meg a vásárlási visszatérítésekről. A 18. § 2. pontjában kimondja, hogy a nyereséghez, illetve az adóköteles jövedelemhez kell számítani a fogyasztási szövetkezeteknél, a tagok hitelfedezeti biztosíték számlája javára könyvelt azt a részesedést, mely minden egyes tagnak a bevásárlási összeg után ármérséklés címén visszatéríttetik. 8 ugyanez van kimondva a 20. § 2. pontja c) alatt ama szavakkal, hogy be kell tudni az osztalékba azokat az összegeket is, amelyeket a szövetkezet egyes tagjainak a bevásárlási összeg után ármérséklés vagy más címen visszatérít. Ezek szerint a pénzügyminiszteri utasítás is elismeri, hogy a vásárlási visszatérítés voltaképen ármérséklés, tehát nem a szövetkezet nyeresége, mert ha nyereség volna is, az csak a bevásárló tagok nyeresége lenne, nem a szövetkezeté. Ez alapon a vásárlási visszatérítésekre nézve a külföldön jogilag már megállapították, hogy azok nem képeznek nyereséget, hanem utólagos ármérséklések, amint hogy vannak előleges ármérséklések is. Ha nem adóztatható meg az egyik, úgy nem szabad megadóztatni a másikat sem; mert azt az árkülönbözetet, amellyel a fogyasztási szövetkezet árúit olcsóbban árusítja, mint a kereskedő vagy a szatócs, még eddig sehol és soha senki sem adóztatta meg. Az utólagos ármérséklés jogi konstrukciója pedig az, hogy a fogyasztási szövetkezet az év végén összeszámol tagjaival, és ha akkor kitűnik, hogy üzleti költségei megtérülésén felül nyeresége is marad, 8