Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 9-10. szám

Exner: A magyar hadiadó. lehetne. Ha valaki több lakást tart, ezek a levonások csak állandó lakóhelyén, egy lakásánál érvényesülhetnének. Ha tehát például egy 5 tagú mágnáscsalád Budapesten 15.000 korona bérértékű palotájában laknék, 2 tagú család után 3000 K levonásban részesülne itt, de már a birtokain levő két 14—14 szobás kastélya után a 150—150 K évi házosztályadó százszorosan számítva, csonkítatlanul vétetnék a lakásadó alapjául. Ennek a mágnásnak a lakásadóalapja volna tehát 12.000 K + 15.000 K-f-15.000 K = 42.000 korona. Erre alkalmaztatnék azután a fokozatos adókulcs. Fölösleges hangoztatnom, hogy mindezek csak példaszerű létminimumok és fokozások, amelyek a szükséghez mérten alapos számítások alapján volnának megrögzítendők. Annyit azonban bizonyítóan föltárnak, hogy ez az adó míg egyrészről a kisebb jövedelmű és sok családtaggal megáldott családfentartókat az adó alól mentesítené és felsőbb fokozatokban is lehetőleg kímélné, addig a vagyonosabb és nagyobb jövedelmű gazdagokat adóerejükkel eléggé arányban álló módon vonná a lakásadóhoz való hozzájárulás körébe. A lakásadó okszerű fölépítésével tehát minden komoly ellenvetésnek elejét lehetne venni. A lakásadó különösen igazságos szerepet töltene be a mi hozadéki adórendszerünkben, ahol nincs sem jövedelmi, sem vagyoni adó, mert az adóztatás körébe vonná a hozadéki adók által ma nem érinthető jövedelmi részeket. Hiszen a lakásbér nagy általánosságban tagadhatatlanul a jövedelem, a vagyon és ezzel az adózóképesség kézzelfogható ismertető jele. És épen ezért, mert minél vagyonosabb és nagyobb jövedelmű valaki, jövedelmének annál kisebb százalékát fordítja a lakásra, ezért jogosult a lakásadónál az igen erős progresszió. Azt az állítást, hogy a szegényebb ember jövedelmének nagyobb részét kénytelen a lakásra kiadni, mint a gazdag ember, több nagy városban megejtett statisztikai vizsgálódás eredménye bizonyítja. A statisztikai adatok szerint ugyanis az alsóbb néposztály jövedelmének átlag a középosztály V5, a felsőbb osztály 1/9 és a nagy vagyonnal biró osztály i/16 részét költi lakásra. A fokozatos adókulcsot tehát ezeknek az adatoknak figyelembevételével úgy kell megalkotni, hogy először kiszámítjuk, mennyi valószínű jövedelemnek a tükre a lakásra fordított kiadás, amit megkapunk, ha a lakásbér összegét szorozzuk: az alsó néposztálynál 4-gyel, a középsőnél 5-tel, a felsőnél 9-cel, a legfelsőnél pedig 16-tal; azután másodszor a már így progresszív alapon kiszámított jövedelemre, a korrektivumok után, a jövedelem emelkedésével még növekvő adókulcsot alkalmazunk. 486