Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - Reakció a szövetkezetek adóügyében

Horváth: Reakció a szövetkezetek adóügyében. leszámítolása mellett oly más hazai egylettől vagy intézettől szerzik be üzleti tőkéiket, amellyel alapszabályaik értelmében szervezetszerű összeköttetésben állanak. Arra nézve, hogy szervezetszerű összeköttetés alatt mit kelljen érteni, megjegyeztetik, hogy az ilyen összeköttetés csakis abban az egy esetben áll fenn, midőn két vagy több pénzintézet mindegyike, a másiknak üzleti tevékenységében és üzleti eredményében kölcsönösen érdekelve van. Ha tehát az érdekeltség csak egyoldalú, ez nem szervezeti, hanem csupán hitelezési összeköttetésnek tekintendő, mely a törvény 19. szakaszában foglalt adókedvezményre nem ad jogot. Ennyiből áll a pénzügyminiszteri utasítás törvénymagyarázata. Kérdjük már most, vannak-e nálunk olyan szövetkezetek, melyek ezen korlátok közé beékelhetők? Erre a kérdésre azt kell felelnünk, hogy ilyen szövetkezetek nálunk nincsenek Meg is mondjuk mindjárt, hogy miért nincsenek. Vegyük csak először a hitelszövetkezeteket. A hitelegyletek, vagyis a mai hitelszövetkezetek keletkezése és fejlődése azt mutatja, hogy azok a takarékosság meghonosítása céljából jöttek létre, vagyis az első hitülegyletek voltaképen csak takarékszövetkezetek voltak. A kölcsönadás és hitelezés már a fejlődésnek egy újabb állomása, a takarékosság eredménye volt. Ma már ott állunk, hogy minden hitelszövetkezet egyúttal takarékszövetkezet is. A régi hitelegyletek még üzletrészeiket is betéteknek nevezik. Hogyan fest a helyzet tehát ma, az új adótörvény értelmében a betétekkel? Igen szomorúan, mert azok a hitelszövetkezetek, amelyek takarékbetéteket is elfogadnak, nem tarthatnak igényt adókedvezményre, amennyiben a betétek elfogadása az előlegezésen vagy kölcsönön túl már más nyereséget vagy kereseti ágat képez. Mivel pedig a törvény a betétek elfogadását és kezelését általában nem engedi meg, azaz mint külön üzletágat kizárja, beáll az a visszás állapot, hogy nem tehetünk különbséget a tagok és ezek családtagjai, valamint a nem tagok betétei közt sem, holott az ily elhatárolás a szövetkezetek szempontjából igen fontos. Szövetkezeti szempontból mindenki jogosnak tartja, hogy a szövetkezeti tagok és családtagjaiknak betétei ne essenek oly elbírálás alá, mint a nem tagok betétei; mert az ellen nem lehetne kifogást tenni, ba a törvény csak oly hitelszövetkezettől vonná meg az adókedvezményt, mely nem tagoktól is elfogad takarékbetéteket. Most tehát úgy áll az ügy, hogy a régi, vagyis a még érvényben levő adótörvény értelmében és a m. kir. közigazgatási bíróság 373/901. sorszámú elvi jelentőségű határozata szerint, az a hitelszövetkezet, mely csak saját tagjaitól fogad el betéteket, igényt 4