Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A közigazgatási bíróság joggyakorlata illetékügyekben az 1913. évben

Vargha: A közigazgatási bíróság joggyakorlata illetékügyekben az 1913. évben. magyarázta. Határozataiban elég nagy számban vannak egymással elieatétesek is, ami azonban nem csoda, mert még pénzügyi törvényeink között is kevés van, amely ennél zavarosabb, homályosabb lenne. Taposott utakon járván, a hivatalos gyűjtemény a múlt évben mindössze három új határozat közzétételét látta szükségesnek. Az 1120. sorszámú határozat arra vonatkozik, hogy a fizetési meghagyásnak ellenmondással való megtámadása folytán keletkezett perben hozott ítélet után a határozati illetéket akkor is le kell róni, ha a per tárgyának értéke a 40 K-át meg nem haladja, vagyis értékénél fogva a községi bíráskodás alá tartoznék. Tisztázni kellett ezt a kérdést azért, mert a községi bíráskodás alá tartozó perekben viszont azt mondotta ki a bíróság, hogy amennyiben a községi bíró ítéletével meg nem elégedő fél a pert a járásbíróság elé viszi és abban a járásbíróság is ítéletet hoz, ez az ítélet újabb ítéleti illeték alá nem esik. Indokolta pedig ezt a bíróság azzal, hogy nincs olyan törvényes intézkedés, amely az ilyen perben külön ítéleti illeték lerovását rendelné el. Minthogy ezzel ellentétben a íizetési meghagyásból keletkező pereknél ilyen törvényes felhatalmazás alapján kiadott rendelkezés van, ennek a rendelkezésnek alapján jogosan követelhető a fizetési meghagyásért lerótt illetéknek a rendes ítéleti illetékre való kiegészítése, tekintet nélkül az összegre. Az 1144. sz. a. közölt határozat pedig megmagyarázza, mit kell érteni az 1894. évi XXVI. t.-c. 6. §-ában említett irat alatt, amely a jegyzőkönyvhöz csatolva, nem mellékleti bélyeg alá esik, hanem a jegyzőkönyv kiegészítő részének tekintendő és ugyanolyan bélyeggel látandó el, mint maga a jegyzőkönyv. A bírósági kezelők ugyanis és a pénzügyi hatóságok nagy része is ez alá a szabály alá vonta rendesen azokat az iratokat, amelyeket különösen a felebbezési tárgyaláson mutattak be, félremagyarázva a törvény végrehajtási utasításában erre a szakaszra vonatkozó rendelkezést, amely sak arra az esetre vonatkozik, amikor a felek ténybeli állításaikat foglalják írásba "és csatolják a jegyzőkönyvhöz. Ezt a rendelkezést magyarázza meg világosan és érthetően az említett ítélet, amikor azt mondja, hogy ilyen iratnak csak az olyan iratot lehet tekinteni, arait nem bizonyíték gyanánt csatolnak be, hanem csak azért, hogy kitűnjék, mit beszéltek a peres felek a tárgyaláson. A harmadik, az 1145, sz. a. közzétett ítélet végül azt mondja ki, hogy az 1893. évi XVIII. t.-c. 1. §. 5. I) pontja alapján indított pert nem lehet sommás visszahelyezési pernek tekinteni és így az ilyen perben a meg nem becsülhető vagyoni értékre való tekintettel 24 K illeték fizetendő. Számos kérdés van azonban, amelyekre nézve már a bíróság 36