Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1914 / 1. szám - A közigazgatási bíróság joggyakorlata illetékügyekben az 1913. évben
Vargha; A közigazgatási bíróság joggyakorlata illetékügyekben az 1913. évben. az intézkedésnek és vele kapcsolatos gyakorlatnak minél tágabb körben való megismerése tehát már azért is szükséges, mert különben számos magánjogi pörre adhat okot, ami elkerülhető, ha a szerződő felek feltételeiket ennek a szabálynak ismerete alapján állapítják meg. A fizetési kötelezettség kérdésében említésre méltó még az 1125. sz. a. közölt Ítélet, amelyben kimondotta a bíróság, hogy az örökös a hagyomány után kiszabott illetékből nagyobb összeg megfizetésére nem kötelezhető, mint a mily összeget a hagyományostól visszatartani módjában állott. Méltánytalan is volna az örököst illeték fejében esetleg nagyobb összeg fizetésére kötelezni, mint amennyit a hagyományosnak (pl. évjáradék fizetése esetén a járadékélvező halála következtében járadék fejében) összesen fizetni köteles volt. A jogügyletek megszűnése, illetve visszavonása esetén igényelhető illetéktörlés tárgyában az 1157. sz. határozat az iűgatlan haszonélvezetére is kiterjeszti a bélyeg- és ill.-szab. 99. §-ának azt a rendelkezését, hogy a haszonélvezeti jog bekebelezése után az illeték törlésének akkor sincs helye, ha a jogügylet foganatbamenetel előtt teljesen és végkép meghiúsult is. Ennek a határozatnak helyességét a mai törvényes szabályok mellett vitatni sem lehet, mert az átvett eredeti szabályok az ingatlanok haszonélvezetére nézve mindenütt ugyanazokat a szabályokat rendelik alkalmazni, amelyek az ingatlanok tulajdonjogának átruházására érvényesek; utalnunk kell azonban arra, hogy a haszonélvezeti jogok ily súlyos megterhelése alig indokolt és hogy Ausztriában az 1901. évi június 18-iki törvény 6. §-a máifel is mentette ezeket az ingatlanokra megállapított illetékek alól és ott már több mint egy évtizede a haszonélvezetet ugyanolyan szabályok alá veszik, mint más, ingatlanokkal össze nem függő jogokat. Hasonló intézkedés indokolt volna nálunk is. Ingóságokra vonatkozó kétoldalú szerződéseknél gyakori eset, hogy a szerződő felek a teljesítések megkezdése után felbontják a jogügyletet és ezen az alapon a kiszabott illeték aránylagos részének törlését kérik. A törlésnek azonban ilyen esetben nem lehet helye, hacsak nem visszatérő szolgáltatásokról van szó, — mert az 1868. évi XXIII. t.-c. 12. §-a az illeték törlését vagy visszatérítését csak a jogügyletnek teljesítés és foganatosítás előtt való tökéletes és végleges meghiúsulása esetére engedi meg. A törvénynek ezt a rendelkezését fejtik ki a Szemlénkben II. 12. és II. 63. sz. alatt közölt határozatok. Gyakran előfordul azonban, hogy a jogügylet teljesítés előtt tökéletesen és végkép meghiúsul, mielőtt még az illetéket kiszabták volna. Ilyen esetben bizony a legkevesebb embernek jut eszébe, hogy 33 3