Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - Szakvéleményrendszer a jövedelmi adónál

Huszár: Szakvélemény rendszer a jövedelmi adónál. De nem folytatjuk. Az előadottakból is megállapíthatjuk, hogy az önállóan működő vagy a központi ellenőrző kötelékbe belépő szövetkezeteknek nincs adókedvezményük, papiroson lévő adókedvezmény pedig a mostani törvények keretében nem valósítható meg, és nem érvényesíthető. Az új adótörvényeknek a szövetkezetekre vonatkozó része visszaesést jelent, jogelvonásokat inaugurál és rosszabb helyzetet fog teremteni. A reakcionárius adótörvényeket tehát reformálni, javítani kell, és a szövetkezeteknek adott adókedvezményeket akként kell megállapítani, hogy azok az életbe is átvihetők, megvalósíthatók legyenek. Szak véleményrendszer a jövedelmi adónál. Irta Huszár Pál dr., m. kir. pénzügyiga/.galó-helyeltes, a szombathelyi közig, tanfolyamon a pénzügyi jog előadója. A jövedelmi adónál legnagyobb körültekintést kívánnak azok a szabályok, melyek az adóalap megállapítására, tehát a tiszta jövedelem kiderítésére vonatkoznak. Lehet a törvény egyébként a legremekebb alkotás, mely teljes világításba helyezi az adótárgyakat és az adó alanyait, lehet az adókulcs a legbölcsebb és a kezelési szabályok akár a mértani pontossággal dolgozó gépezet, ha még oly biztosak és gazdaságosak is, ha maga az adóalap bizonytalan, egyenletes adóztatásra nincs kilátás. Különösen fontos ez nálunk, hol az eddig vallott nézetek szerint a jövedelmi adó mellett a kereseti adót is fenn kell tartani és a kereseti adónál kiderített adóalap szolgál egyúttal a jövedelmi adó alapjául is. A tiszta jövedelem adatait, vagy maga az adóköteles fél szolgáltatja, vagy az adóztató szervek derítik ki. De a mi viszonyaink mellett általánosságban el sem tudjuk képzelni azt az adóvallomást, melyet ellenőrző bírálat nélkül el lehetne fogadni. Még akkor sem, ha a vallomásadás igazán kötelezővé tétetnék, és a valótlan vallomás a legszigorúbb megtorlásban részesülne. Tehát a tisztajövedelem lehetőleg helyes meghatározása túlnyomólag az adatgyűjtő és adókivető szervek együttes munkájának feladata. Az 1909. évi adóreform az erre vonatkozó eljárást leginkább az úgynevezett minimális kiszámítási módok köré csoportosítja. Ilyen a minimális alap, mely a lakás és az üzlethelyiség béréből fejleszti az alapot, és a minimális tétel, mely csak egy-két keresetágra vonatkozik és tarifaszerű számítással magát az adót állapítja meg. Az első túl elasztikus, a második teljesen merev. Sok esetben egyik sem használható. LO