Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1913 / 1. szám - Adóreformok - vég nélkül!
Schwarz: Adóreformok — vég nélkül. és így tovább. Mások végül, különösen Wagner Adolf — és ezek vannak a leghelyesebb nyomon — a jövedelemadó továbbmenő progressióját 5%-on felül, a fenti gondolatmenettel kívánják igazolni. Elsősorban az úgynevezett konjunktúra-nyereség erósebb megterhelésének gondolata hódít meg híveket mindinkább tágabb körben. A telkeknek konjunktúra-nyereségénél, amint az különösen nagy városokban gyakran egész szembetünóleg megnyilvánul, ez a gondolat már törvényhozásilag kifejezést nyert a birodalmi értékemelkedési adótörvényben, amely ezen értékemelkedést 30°/0-ig eléri, és ezen bevételből 40%-os részesedóst biztosít a községeknek, (10%-ot az állam kap adóigazgatási költségeinek fedezésére és 50°/0-ot a birodalom), azonban igen sok oldalról és különösen konservativ részről ennek kiegészítéséül kívánják az értékpapíroknak mutatkozó nyereség megadóztatását, anélkül természetesen, hogy eleddig ezen megadóztatásra alkalmas formát találtak volna. A Dewitz-féle általános vagyoni értékemelkedési adó az ilyféle konjunktúra-nyereséget még legjobban érné, viszont azonban azt a nag}r aggályt rejti magában, hogy nemcsak a realizált, hanem a nem realizált, és különösen értékpapíroknál igen gyorsan eltűnő értékemelkedést adóztatná meg. Ezen általános értékemelkedési adónak megvan azon további hiánya is, hogy a konjunktúra-, a spekuláció- és játéknyereség elérésére, amiben egy jogos gondolat foglaltatik, ugyancsak erősebben megterhelni kívánja mindazt a vagyonemelkedést, amely első sorban takarékosságon, szorgalmon és ügyességen alapul, — gondoljunk egy üzleti vagy mezőgazdasági vagyonemelkedósre, ami a birtokos szorgalmára és intelligenciájára visszavezethető, — és ez az értékemelkedés az egész népvagyon gyarapodásának lényeges részét teszi ki. Az új problémák ennek folytán a bennük rejlő jó mag teljes elismerése mellett, még igen messze vannak attól, hogy törvényhozási úton egy kielégítő megoldás felé vezethetők volnának. Semmiesetre sem szabad céljukat szem elől téveszteni. Minél jobban emelkedik az egyenesadó-szükéglet, annál inkább kell majd számolni az általános adótételek emelésénél egy nagyobb individualizáczióval. amely az adózó alanyokat és az ő viszonyaikat jobban méltányolja. Oly irányzat ez, amely a külföldön is, pl. az angol jövedelemadóztatásnál mindinkább elismerésért küzd, és annál jobban lehet és kell majd az adótételek progressiójában is előrehaladni. Az állami jövedelemadóztatás területén további reformjavaslatok az adókivetési eljárás és a büntető határozatok szigorításának irányában mozognak. Azok a becslések, amelyeket újabban különböző közgazdák — különösen Steinmann-Bucher — a német nemzeti vagyon és nemzeti jövedelemre vonatkozólag, ha eléggé bizonytalan alapon is eszközölt, megengedhetővé teszik azt az életnek egyéb alkalmi tapasztalataiból is merített feltevést, hogy jelenleg még mindig elég jelentős adóköteles összegek nem kerülnek megadóztatás alá, és az adókötelesek által nem is vallatnak be. Különösen a liberális és városi körök vádolják a mezőgazdákat, ezek viszont az ipari és tőkés osztályokat azzal, hogy egy igazságos megadóztatás alól ki tudják magukat vonni. A liberálisok 7
