Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 10. szám - Az adójavaslatok tárgyalása Ausztriában

Krónika. nem tartozik a könnyen megoldható kérdések közé. A képviselőház részéről elfogadott törvényjavaslat teljesen a német példa után indult, midőn minden automobilra nézve 60 korona alapadót állapított meg, és e mellett 10 lóerőig lóerőnként 4 K, 10—26 lóerőig 8 K, 20—31 lóerőig 10 K, 31 — 36 lóerőig 12 K és ezenfelül lőerőnként 14 K pótlék szedését is elrendelte. Az urakháza a két tételből: a változatlan alapadóból és a progresszív pótlékból előálló automobiladót kifogásolja, mert a fokozatosság következtében az automobilok szerkezetét befolyásolja, sőt a gépezet normális fejlődését korlátozza. Az urakháza bizottsága ennek következtében a fokozatos automobiladót elvetendőnek tartja és a képviselőházzal szemben egységes, lóerőnként 12 koronát tevő adótételt követel. A törvényhez kibocsátandó végrehajtási utasításban az adóköteles lóerőt, amely az adóegységet szolgáltatná, a Németországban bevált képlet alapján kellene meghatározni, amely az automobilipar további tökéletesedésével esetleg célszerűbb matematikai képlettel lesz helyettesíthető. Hasonló a helyzet a harmadik adónál, a lóversenyfogadások megadóztatásánál is, amelyet a képviselőház a pénzügyi bizottság szövegezésében fogadott el (1. az Adó- és Illetékügyi Szemle 1913. évi 5. füzetét). A nyereségilletékuek a képviselőház részéről elfogadott progresszív tételekkel való megállapítása, valamint a könyves fogadásoknak három irányban való megadóztatása ellen az érdekelt sportegyesületek már annak idején igen határozottan állást foglaltak és fenyegetésüket, a versenynapok és a díjak leszállítását, keresztülvinni készülnek. Energikus fellépésüket azok az ipari és kereskedelmi körök is támogatták, amelyek a lóversenyek révén a legközvetlenebbül vannak érdekelve a kérdésben. Az urakháza ennek következtében a képviselőház által elfogadott javaslatot lényegesen meg akarja változtatni, ami első sorban az adótételek leszállítását jelenti. Harmadik olvasásban elkészült a képviselőház a szeszadójavaslat tárgyalásával is, úgy hogy a javaslatot parlamenti viszontagságok már nem érhetik. Ami azonban a javaslat életbeléptetését illeti, figyelemmel kell lenni arra, hogy a szeszadó törvény életbeléptetése a személyes adókra, valamint a tartományok javára teljesítendő átutalásokról szóló törvény (Überweisungsgesetz) életbeléptetéséhez van kötve. Életbeléptetésükre vonatkozólag a képviselőház 1914 február elsejét állapította meg, de természetesen addigra a másik két javaslatnak is elintézést kell nyernie. A szeszadójavaslatot a kormány organikus és terjedelmes törvényjavaslata helyett a képviselőház szintén a pénzügyi bizottság szövegezésében fogadta el, amely szerint a javaslat mindössze két szakaszból áll. A javaslat a szeszadót hektoliterenként 50 K-val, vagyis a termelési adót és a fogyasztási adó kisebbiktételét 90 koronáról 140, a fogyasztási adó nagyobbik tételét 110 koronáról 160 koronára, egyúttal a forgalomban lévő szeszkészletek pótlólagos adóztatását rendeli el. Intézkedik a kontingensnek a 1913/14—1917/18. évekre való felosztásáról, valamint arról, hogy a termelési jutalmak minden további intézkedés nélkül abban az arányban csökkentetnek, aminő arányban azok a magyar szent korona országaiban leszállíttatnak. A javastea*750