Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 10. szám - A vadászati kihágások jövedéki büntetése

Aczél: A vadászati kihágások jövedéki büntetése. volt vadászcselódje, amint hogy az 1883. évi XXIII. t.-cik 6. §-ának szövege szerint a vadászati cseléd mentessége a vadászati alól csak arra a vadászterületre van korlátozva, amelyen a vadászcseléd alkal­mazva van, ilyen vadászterület nem létében tehát vadászcseléd nem is alkalmazható. Megállapítható az is, hogy panaszló nevezett K. J. részére — a most hivatkozott törvény megsértésével — cseléd­könyvet és ennek alapján fegyveradó-igazolványt eszközölt ki és szerzett be. A hivatkozott 1883. évi XXIII. t.-c. 41. §-a szerint aazok, kik a jelen törvény rendelkezéseit megsértik, jövedéki kihágást követnek el, mely bírsággal büntetendő.» Panaszló azzal a tényével, hogy hamis ürügy alatt és valótlan címen K. J. részére fegyveradó­igazolványt szerzett, kétségtelenül megsértette a törvényt, de mivel ez az eset annak 42. §-ában felsorolva nincs, illetőleg az ott a) — f) alatt felsorolt esetek egyike alá sem vonható; és mivel a 43. §. szerint pénzbírság csak a 42. §-ban körüli?t esetekben szabható ki; ennél­fogva panaszlót a terhére kiszabott bírság megfizetésének kötele­zettsége alól —• a jelen esetre kiróható bírságra vonatkozó kifejezett törvényes rendelkezés hiánya okából — fel kellett menteni. íme tehát a közigazgatási bíróság maga is beösmeri, hogy D. A. az 1883. évi XXIII. t.-cikket megsértette s csak azért menti fel, mert az eset a törvény 42. §-ában felsorolva nincs. Az Ítélet az 1896. évi XXVI. t.-c. szerint végrehajtandó. Ámde ez az Ítélet bizonyos fokig következetlen s ellene újrafelvételi el kellene élnie a vádhatóságnak, mert a közigazgatási bíróság maga is elis­meri, hogy az 1883. évi XXIII. törvénycikk 41. szakasza szerint aazok, kik a jelen töroény rendelkezését megsértik, jövedéki kihágást követ­nek el, mely bírsággal büntetendő.* A törvény 6. §-a szerint vadász­cselédek részére szóló fegyveradó-igazolványt, csak vadászterület tulaj­donosai, vagy bérlői válthatnak. D. A. a beigazolt tényállás szerint K. J. nevű cselédje részére váltott ingyenes vadászjegyet képező fegyver­adó igazolványt, holott sem vadászterülete nincsen, sem pedig vadász­területnek nem bérlője, miből kifolyóan világos, hogy a vadászati adó­jövedéket megrövidítette s a törvényt megsértette. Ennélfogva az idézett §. szerint bírságolandó lett volna annál is inkább, mert a jöve­déki kihágást elkövetők között is fordul elő bűntárs és bűnrészes s habár az 1883. évi XXIII. t.-c. expressis verbis bűntársakról ós bűn­részesekről nem is rendelkezik, mindazonáltal az idézett 1880. évi XXXVII. t.-c. alapján és egyéb büntető rendelkezés hiján az 1883. évi XLIV. t.-c. 100. §-a értelmében jövedéki úton elmarasztalandó lett volna, és így «« törvénysértés* büntetlenül nem maradt volna, egyben pedig az új raf el vétellel járó munkaszaporulat más ily esetekben is elkerülhető lenne, mig a felmentő ítélet következményeként a jogosu­737

Next

/
Thumbnails
Contents