Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 8. szám - A részvények után járó illeték esedékessége

Fraenkel: A részvények után járó illetékek esedékessége. a cégjegyzékbe való bejegyzését elrendelő végzés keltétől számítja, mint helytelent és törvénybe ütközőt, elítéltük. Megjegyzéseink dr. Dénes István kir. pénzügyi tanácsos urat arra indították, hogy azokkal rövidke német cikkünk szabad «fordításának» közlése kapcsán nem ugyan a hivatal nevében, de felfogásunk téves voltának kimutatása céljából behatóan foglalkozzék.*) A «szabad fordítás» helyességéről itt nem kell bővebben nyilatkoznunk. Annyit azonban mégis meg kell jegyeznünk, hogy a fordítás szabad volta nem szolgálhat alapul ferdítésre, amilyen például az, hogy azon megjegyzésünket, miszerint a részünkről helytelenített visszaélést csak a törvénytudás hiánya és a pénzügyi hatóságok követeléseiben való fatalisztikus önmegadás nem tudja megszüntetni, a «szabad» fordítás azon szavakkal adja vissza, hogy «ez olyan a pénzügyi hatóságok törvény nem tudásában és a követelés túlhajtásában gyökerező visszaélés . . . .». így szabadon sem szabad fordítani, ami mellett a «törvény tudásának kérdése», amelyet az adózó felekre vonatkoztattunk, alább más vonatkozásban is szóba fog kerülni, — mivel erre kényszerűség forog fenn. S minthogy a Hivatal gyakorlatának ismerete tekintetében feltétlenül megbízható cikkíró úr nemcsak a bejegyzést rendelő végzés keltének napját, hanem a részvényekre történt bef izetésnek napját is minden esetben az illeték esedékességének napjául tekinti, kénytelenek vagyunk a sajnálatosan uralkodó fogalomzavar eloszlatása céljából a szóban lévő kérdést lehetőleg minden oldalról megvilágítani és ezzel annak tisztázását előkészíteni. A fent említett rövidke cikkünkben használt elnevezéseknek mellőzésével itt tisztán a sui generis «részvények után járó illetékek* esedékességéről legyen szó, mert a kereskedelmi forgalomban szokásos «Aktienstempel» stb. a cikkíró urat óvás emelésére késztette. A fennforgó kérdés elbírálhatása céljából mindenekelőtt szükségesnek tartunk egy kis — «jogtörténetet)). Belsőt és külsőt. Ez annál inkább látszik szükségesnek, mert különben az illetékjogi és — mondjuk — polgári jogterületen fennálló s ide vonatkozó szabályokat nem lehet egymással összefüggésbe hozni, annál kevésbé «értelemszerűleg» összeegyeztetni, és amazokat helyesen alkalmazni. S itt bátorkodunk azt kijelenteni, hogy a tételes törvényszöveg iránti tiszteletünknél fogva az «első, 1868. évi hivatalos összeállítás)) szövegét csakis az 1850 augusztus 2-iki nyilt parancs, az 1867. évig megjelent osztrák törvények és rendeletek ós az *) L. a nMagyar Pénzügy» c. folyóiratnak 1913. évi 41. számát. 582