Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - A német petroleummonopolium-javaslat

Nádas. A német petroleummonopolium-javaslat. Térjünk most át a javaslat állampénzügyi oldalára. Az állam,, nyereségrészesedése a jegybankok és magánvasutak nyereségeiben való részesedés mintájára van tervezve és a fogyasztóknak egy igen ügyesen elrejtett, sőt tetszetős alakban megjelenő megadóztatását foglalja magában. Minél mélyebben száll a literenkinti eladási ár a 20 pfennig alá, annál nagyobb a társulat ós az állam nyeresége; pl. 17 pf. literenkinti árnál a társulat már kb. 8% osztalékot fizet a birodalom bevétele pedig kb. 23 millió márka volna. Az eladási árnak 1 pfenniggel való leszállítása 9 millió márka többletbevételt jelent Hogy a kezelési költségeket illetőleg a javaslat által felállított számítás mily mértékben helyt álló, azt megítélni nem tudjuk. A kincstár bevételei attól fognak függni, hogy a világpiaci árak milyenek; alacsony világpiaczi áraknál bevételei jelentékenyek lesznek és ekkor a fogyasztó megadóztatása jelentékeny lesz, magas világpiaci áraknál esetleg semmi nyereségrészesedést sem kap. Ezt a célt azonban könnyebben és egyszerűbben egy ú. n. sliding scala — lejtő skála — valósította volna meg, melynél alacsonyabb áraknál a vámok magasabbak, magas áraknál a vámok alacsonyabbak. Alacsony világpiaczi áraknál a monopoliumtársulat nyereségeinek tulajdonképen mi jogcíme sem volna, mert hisz ez esetben Németországon belül is az ár alacsony volna és a társulatnak jutó magas osztalékot és az állam nyereségrészesedését a fogyasztó fizeti meg, magas világpiaci áraknál pedig az üzem a monopoliumtársulatnak alig fizetődik ki, mert állandóan 4% osztalékot fizethet csak, a kincstár pedig nem kap semmit. E mellett egy már létező ós olcsón dolgozó szervezet helyett újból csak a fogyasztók költségére — mert hisz végeredményben mindent a fogyasztó fizet — egy új, valószínűleg drágább szervezet létesíttetik. A kincstár a létező állapotok minden megváltoztatása nélkül nagyobb és biztosabb financiális eredményt ért volna el, ha a petróleumra a beviteli vámokat 100 kg. ként pl. 2—3 márkával emeli, mi 20—25 millió márka többletbevételt eredményezett volna ós ezen összeg egy részét, tekintve, hogy a világpiaci ár alakulására mi befolyást sem képes gyakorolni, hacsak nem saját fogyasztói hátrányára, a természeti viszonyokon alapuló világmonopoliumok egyedüli hatályos ellenszerének támogatására fordítja t. i. a surrogatumok, így a villanyos-, gáz- és szesz világítás tökéletesítésének és olcsósbításának előmozdítására. A német birodalmi kormány az mban, miként a jelen cikk bevezetésében láttuk, az ellenkező úton halad. A gáz és villamosság fogyasztását adóval kívánta sújtani, a petroleumégők kivételével, az összes többi égőket pedig tényleg adóval is sújtotta, mi viszont természetszerűleg a petro'eum utáni keresletet emeli és vzy eze' iniézkedés ellentétben áll azon célzattal, melyet a tárgyalás alatt álló javaslat képvisel, és amely a német piacnak külfö di termelő hatalmasságoktól való függ tlenítését tartja szem előtt. A gáz és villamossági adó belső jogosultságát mint ki gyenlítő adóét elvitatni ugyan igen nehéz, oly államokban azonban, melyeknek petroleumbányái nincsenek, a honi ipar létfeltételeinek ilyetén megnehezítése egyáltalában nem indokolt Ez áll a mi viszonyainkr t nézve is. Fejlett villamossági iparunknál, jórészt kihasználatlan dús vízi43