Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Adóreformok - vég nélkül!

Schwarz: Adóreformok — vég nélkül. lalása. Szociális mozgalmaknak hatását még alig lehetett érezni. A század végén pedig megvolt: a politikai megegyezés, egységes országhatárok, a földbirtoknak gazdasági és jogi szabadsága, az ipari és kereskedelmi teljes mozgási szabadság, a közlekedésnek igen nagy megkönnyebbítése, a technika és a természettudomány előrehaladása eddig nem sejtett mértékben, folytonosan erősebb érvényesülése a kereskedelemnek, iparnak és a szabadfoglalkozásoknak, a népesség összegyülemlése nagy városokban és ezzel összekötve szociális kérdéseknek és nézeteknek mindinkább erősbödő jelentősége. Es adóügyi téren összefüggésben van ezen fejlődéssel: a közbenső vámok pótl asa a hat árvámokkal, az accisák pótlása egységes és technikailag tökéletes fogyasztási és forgalmi adókkal, az egyenesadórendszerben visszaszorítása a vagyoni és hozadéki adók régi formáinak, mindig erősebb és kifinomultabb kiképzése a jövedelmi adóknak és a teherviselő képességek szerinti megadóztatásnak. Emellett a régi külső ismertető jelekre szorítkozó és minden «terhes behatolást)) félénken kerülő becslési eljárás helyébe lépett az adófizetőknek legintenzívebb együttműködése az adó kikutatásánál (vallomás) ós kivetésénél (laikus bizottságok). Érvényesül továbbá az adókulcs progressivitása és a jogi személyeknek és a kereső társaságoknak bevonása az adózásba. Nem egyszerre jutottak ezen végcélokhoz. Minden 10—20—30 évben megismétlődtek úgy az egyes államokban, mint a birodalomban nagyobb adóreformok, amelyek azt célozták, hogy az adórendszer összhangzásba hozassék az új és megváltozott gazdasági és szociális viszonyokkal és a megnagyobbodott pénzszükséglettel. És most, midőn a Miquel-féle és az azokhoz kapcsolódó reformjait a többi szövetséges államnak és az 1906. és 1909. évi birodalmi fináncreformot túlhaladtuk, lehet-e a reformtörekvéseknek nyugvásáról beszélnünk? Távolról sem! Mindenütt mozog valami, mindenütt merülnek fel reformtervezetek. A birodalomban, az államokban, a községekben, mindenütt ez a jelszó: adóreformok — vég nélkül! * * * A birodalmi adótörvényhozás, amely különösen a vámok és közvetett adók területére vonatkozik, állandó folyamatban van. Az 1906. évi és 1909. évi nagy fináncreformok, amelyek a birodalmi adózókat egy 600 millió márkára rúgó adótöbblettel terhelték meg, már is ki vannak egészítve a birodalmi értékemelkedési adóval az 191 l ik évből. Az ú. n. «Branntwein (pálinka) liebesgabe» az 1912. év elején megszűnt. Azonban a jövendő fegyverkezések fedezetére, a cukoradónak régen megígért leszállításának keresztülvitelére, az 1906. és 1909. évi reformok egyes, különös erővel megtámadott adónemeinek megszüntetésére, amilyen a menetjegy-, gyufa- és csekkadó, elkerülhetetlenül szükséges új adóforrásoknak a megnyitása. Az államfentartó pártoknak legsürgősebb érdeke, ha nem akarnak a legközelebbi választásoknál a szociáldemokrata szavazatok újabb felszaporodásával számolni, hogy végre egy birtokadóval, legyen az akár vagyoni, akár örökösödési adó, a nép széles rétegeinek megmutassák, hogy a birtokos osztályok is komolyan szándékolnak hozzájárulásaikkal a 3