Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 4. szám

Zerkovitz: Telekadó és betterment. forgótőkéjét ingatlanba és házépítésbe helyezi, az magának mindenekelőtt számadást készít arról, hogy mennyivel hoz többet a tőkéje, ha azt ingatlanba és házépítésbe fekteti, mintha azon teljes biztosítékot nyújtó értékpapirokat vesz. Kizárt dolog, hogy házat építene a forgó tőke tulajdonosa, ha előre azt látná, ^ hogy tőkéje után a vállalkozási nyereségnek megfelelő nagyobb százalékot nem nyerhet. Miután pedig a telekadó nem valamennyi városi telket, hanem ama bizonyos rayonok üres telkeit éri, ezen telkek értéke csökkenni fog. így egészíti ki a telekadó az adómentességet, és egyenlíti ki az adómentesség okozta telekértékemelkedést. Budapesten már egyszer történt kísérlet a telekadóval. 1907 évben történt, hogy a székesfőváros pénzügyi és gazdasági ügyosztálya javasolta, hogy az üres telkek tényleges (forgalmi) érték szerint, továbbá, hogy úgy a beépített, valamint be nem épített telkek ötévenkinti hatósági becslés útján megállapítandó értéknövekedés alapján adóztassanak meg. Az adó az ötévi ciklus ideje alatt esetleg kirótt útépítési, csatornázási és burkolási járulékok levonásával meghatározandó értéknövekedésének 10%-a, s az adóösszeg öt évre felosztva fizethető. Ez a szabályrendelet azonban már a pénzügyi bizottság előtt megfeneklett. Ennek oka egyrészt az volt, hogy a szabályrendelet anyaga előkészítve nem volt, másrészt pedig az a körülmény, hogy a javaslat az értékemelkedési adónak azt a kevésbbé gyakorlati formáját ajánlotta, amelyet közvetlen értékemelkedési adónak neveznek, amidőn ugyanis az értékemelkedést az összes telkekre becslés és kirovás útján külön meg kell állapítani, ami külön értékemelkedési katasztert tesz szükségessé. Sokkal gyakorlatibb ennél az u. n. közvetett értókemelkedési adó, amelynél az adókirovás csak akkor történik, ha az ingatlan átruháztatik s az értékemelkedési adó mint forgalmi adó jelentkezik. Végül azzal a kérdéssel kívánok foglalkozni, van e törvényes joga a székesfővárosnak a telekadó behozatalára ? E tekintetben szintén nem oszthatom dr. Halom fejtegetéseit. Dr. Halom a községi törvény az 1886. évi XXII. tvcikk 132. §-ára hivatkozik, amely csak kivételesen engedélyezi az új adónemeket, a kormány jóváhagyásától feltételezetten. Ez azonban Budapestre nem áll, mert a székesfőváros telekadó-szabályrendeletére az 1872. évi XXXVI. t.-c. vonatkozik, amely szerint a székesfőváros az állam által igénybe nem vett új adókat létesíthet a kormány engedélyével. E jognak egyedül korlátozása csupán az, hogy az ipar és kereskedelem érdekeinek veszélyeztetése nélkül eszközölhető legyen. (10. §. második bekezdés.) Dr. Halom második ellenérve az, hogy a telekadó mint vagyonadó egész adórendszerünkkel ellenkezik. Mert szerinte eddig oly adónk, amely a vagyont magát teszi adó tárgyává, nincsen; nálunk eddig vagyoni adó nem volt. «Mi — úgymond — megadóztatjuk a tőke kamatját, de nem magát a tőkét». Aztán igy folyt itja: «A közigazgatási bíróságiak (amely t. i. az adó törvényes voltát eldönteni tartoznék) tehát azt kell majd eldöntenie, hogy kivételes intézkedéssel, mint aminő egy új városi adónem megállapítása, kivételes körülmények között, kivételes szükséglet folytán behozható-e olyan állandó jellegű adó, amely ellenkezik összes adótörvényeink alapelveivel, 298