Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Az új adótörvények jogorvoslati rendszeréről. 1. [r.]

Boér: Az új adótörvények jogorvoslati rendszeréről. magyar közigazgatási jogunkban a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901: XX. t.-c.-et, melynek kiváló nagy érdeme az, hogy fennálló törvényeink keretén belül a közigazgatási rendes (általános) eljárásban nemcsak megszüntette a jogorvoslatoknak addig fennállott teljes rendszertelenségét, hanem világos, félre nem érthető terminológiával és szabatos körvonalozással, úgy a jogorvoslati módozatokat, valamint az egységes határidőket is megállapította. Ezenkívül megvetette alapját nem csupán a rendőri büntető bíráskodás már be is következett időszerű reformjának, de a kihágási pénzbüntetések kezelését, nyilvántartását és elszámolását. Továbbá a kézbesítési ügyet is egyszerűsítette, sőt a felesleges alakiságokkal telített, rendszertelen és egyfelől az ügyintézést megbénító, másfelől pedig a hatóságokat feleslegesen túlhalmozó ügyvitelt általánosságban egyszerűsítette, és ezek segélyével a hazánk területén működő, úgynevezett általános közigazgatási hatóságoknak (törvényhatósági, városi, községi) működését gyorsabbá, jobbá és eredményesebbé tette. Ez a hivatkozott törvénycikk 43-ik §-ában azonban kimondotta, hogy a törvényben foglalt rendelkezések adó- és illetékügyekre nem terjednek ki. Ennek indokául egyfelől maguknak ez ügyeknek különleges természete, valamint az a körülmény is szolgált, hogy a pénzügyi törvények ós szabályok a magyar birodalom egész területére kiterjednek, míg az említett törvény a Horvát-Sziavonországokra nem vonatkozik, de másfelől indokául szolgált az a körülmény is, hogy leghelyesebb megoldásnak az kínálkozott, hogyha a pénzügyminiszter ezen általános egyszerűsítési törvény alapelveinek figyelembevételével, az adó és illetékügyek egész területén szükséges és lehető egyszerűsítések megvalósítása végett külön javaslatot dolgoz ki és terjeszt elő. Ez a remény az adó- és illetékügyi eljárás egyszerűsítésére vonatkozó külön törvényjavaslat alakjában valóra nem vált ugyan, de igenis megvalósult adórendszerünk egy nagy részére nézve az 1909. évi adótörvényekben, melyek az anyagi jogi intézkedések mellett adóügyi eljárásunkra is igen részletesen kiterjeszkednek s az 1901. évi XX. t.-c. figyelembevételével rendezvén az eljárás körébe tartozó számos kérdést, ezzel egy hatalmas lépéssel közeledtünk egész közigazgatási eljárásunknak legalább alapelvekben való egységessé tételére. Hogy ennek milyen nagy haszna és jelentősége van a gyakorlati élet szempontjából, azt az elmondottak után külön indokolni feleslegesnek tartom, hanem ehelyett rátérek adóügyi eljárásunknak arra a kérdésére, amelyet jelen cikkemben tárgyalni akarok, t. i. az új adótörvényeié jogorvoslati rendszerére. Az új adótörvények ide vonatkozó rendelkezései szerint, de különösen az 1909: XI. t.-c. második fejezete és ennek végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 3-ik fejezete alapján négyféle jogorvoslatot találunk, u. m.: 1. a felebbezést, 2. a felfolyamodást, 3. az igazolást és 4. a panaszt; a közigazgatási bíróság kontrollja alá tartozó adóügyekben pedig megmaradt a panasznak négyféle faja, u. m. 1. a közigazgatási per megindítására szolgáló panasz (közigazgatási kereset), 2. továbbá az igazolási, 3. újrafelvételi és 4. a végrehajtási panasz. Összehasonlítva már most az 1901: XX. t.-c. által egyszerűsí16