Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1913 / 1. szám - Az új adótörvények végrehajtásának felfüggesztése
Komin: Az új adótörvények végrehajtásának felfüggesztése. a zavart, az adminisztráció terhét és a bizonytalanságot és nyugtalanságot az adózó közönség körében. Mindjárt a következő harmadik bekezdés meggyőzhet ugyanis arról, hogy az 1912. évi adónovellában módosított 1909. évi adótörvények, melyek a már említett adónemekre vonatkoznak, az 1913. évi január hó 1-én de jure és a bennök foglalt törvényes rendelkezések következtében életbeléptek. Viszont ugyanakkor a korábbi adótörvények elveszítették érvényességüket és hatályon kívül helyeztettek. De facto azonban az új adótörvények csak akkor érvényesülhetnek, ha a pénzügyminister az adókivetést az új adótörvények alapján elrendeli. Nem kevesebb, mint félévi időt enged a harmadik bekezdés a pénzügyministernek arra, hogy az új adótörvényeknek tényleges életbeléptetése, illetőleg végrehajtása iránt határozhasson, amely idő alatt az a sajátságos jogi állapot áll fenn, hogy az új adótörvények jogilag érvényben vannak, de a pénzügyminister elhatározásáig végre nem hajthatók, viszont a régi adótörvények elvesztették érvényességüket. Ha azonban a pénzügyminister az új adótörvények alapján az adókivetést nem indítja meg, legkésőbben 1913. évi július 1-én ennek a most elmondott jogi állapotnak a megfordítottja következik be. Az új adótörvények veszítik el hatályosságukat és az eddigi adótörvények újból életre kelnek. Ez az átcserélés azonban csak az 1913. évre szól a harmadik bekezdés értelmében és ebben az esetben az egész 1913. évre nézve az eddigi adótörvények lesznek érvényesek, de csak az 1913. év végéig, mert 1914. elején az új adótörvények nemcsak de jure, hanem de facto minden további törvényhozási intézkedés nélkül ismét életbe lépnek, a régi adótörvények ellenben újból érvényüket vesztik. A most folyó évben tehát az elmúlás és feltámadás csodás játékát produkálhatja majd a pénzügyminister az adótörvények körül, amelyek az 6 hívó szavára hol kikelnek koporsójukból, hol pedig ismét visszafekszenek oda. A második bekezdésben foglalt szabályozás azonban, amint a törvény szövegéből is kitűnik, egyáltalában nem érinti a fold- és házadét. Ezekre tehát az adókivetés függőben tartása nem vonatkozik, mint ahogyan a függőben tartás nem vonatkozik az egyenes adóreform körébe bele nem vont kisebb jelentőségű egyenes adókra, pl. a fegyver- és vadászati adóra stb. A földadót azonban az 1913. évre nem az eddigi 25V2, hanem a 20%-os adókulcs szerint kell kivetni, mert a földadó leszállított kulcsa az 1909. évi V. törvénycikk 30. §-ának rendelkezése szerint 1913. január 1-től kezdve feltétlenül életbe lép. Ettől, az 1909. évben az adóreformba szintén belevont két adótól eltekintve azonban a reformot magukban foglaló 1909. évi és az 5. §. második bekezdésében felsorolt adónemekre vonatkozó adótörvények alapján az adókivetés, mely alatt a vallomás-adást és adatszolgáltatást is kell érteni, meg nem indítható, amíg a pénzügyminister erre vonatkozólag nem rendelkezik. Ennek az állapotnak a következménye, hogy a pénzügyminister 1912. évi 149.911. szám alatt kibocsátott körrendeletében a tőkekamat- és járadékadó alá tartozó jövedelmek bevallására és a tőkekamat- és járadékadónak kivetésére vonatkozólag 1912. évi 111.507. szám alatt 12