Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1912 / 1. szám - A parcellázási illetékről

Illetékügy. — Joggyakorlat. közjegyzői okiratba foglalt egyezségre léptek, melynek első pontja szerint kötelezik magukat a fent körülírt egész üzleti vagyonukat, melynek tiszta értékét 950.000 K-ban állapítják meg, egy általuk alapítandó részvénytársaság tulajdonába átbocsátani. Ebből a 950.000 K értékű cégvagyonból a megalakítandó részvénytársaság szerződő feleknek 200.000 K-val adósa marad s köteles lesz azt utólag kifizetni; mig a fenmaradó s 750.000 K tiszta értéket képviselő üzleti vagyon fogja képezni a II. pont szerint a megalakítandó részvénytársaság alaptőkéjét, mely 1500 drb. 500 K névértékű részvényre osztandó fel, viszont a szerződő felek átruházandó üzleti vagyonuknak 200.000 K értéken felüli részére — mely készpénzzel lesz kifizetendő — ezeknek a részvényeknek átengedésével lesznek kielégítve. E részvényeket azonban nem tartják meg mind maguknak, hanem az egyezség további pontja szerint kötelezve vannak bizonyos számú részvényeket az ott megnevezetteknek készpénz fizetés ellenében átengedni. A most ismertetett egyezségnek első és második pontjában foglalt s az átruházó cégre kötelező megállapodásokat panaszos részvénytársaság alapszabályainak 5. és 6. §-aiba foglalta és közgyülésileg is elfogadta. Ebből következik, hogy az átruházó cég üzleti vagyonának, mint ingóságnak átadására vonatkozólag létrejött jogügylet Írásban is megkötöttnek tekintendő. Ámde a 950.000 K ellenértéknek kiegyenlítése az alapszabályok 6. §-a szerint olyképen történt, hogy panaszos részvénytársaság az átruházó cég tagjainak átadott ésszesen 1340 darab 500 korona névörtékü részvényt 670.000 K értékben, kifizetett nekik készpénzben 80.000 K-t, 200.000 K-val pedig adósuk maradt, amely hátralék szintén készpénzben lesz általa kifizetendő. Az által azonban, hogy nevezett cégtagok cégvagyonukat az alakulandó részvénytársaságba bevitték, a vagyon azon értéke erejéig amelynek ellenértékét részvényekben kapták, a részvénytársaság alapitói lettek, illetőleg ez betétüket képezi. A kereskedelmi törvény 150. §-ának 5. pontja szerint ugyanis a társaság részvényeinek ellenértéke betétnek tekintendő és ez a betét készpénzen kívül lehet más vagyon, tehát ingó és ingatlan is; ebben az esetben azonban, a nem készpénzt képező vagyonbetétnek az értékét az alakuló közgyűlés állapítja meg, meghatározván egyszersmind — miként az a jelen esetben is történt — az átvett vagyontárgyakért adandó részvények számát. Minthogy tehát a kereskedelmi törvény az ingó vagyonnak a társaság alaptőkéje gyanánt való átvételét vagyonbetétnek tekinti, minthogy továbbá az illetéki díjjegyzék 89 tételének I. B. 2. a) pontja értelmében a részvények után az értékfokozati illeték, mint vagyonbetétek után fizetendő, kivételt pedig az idézett díjtételhez fűzött 3-ik jegyzet csak arra az esetre állapit meg, ha a társasági szerződés által ingatlan dolog tulajdona ruháztatik át, miről a fentiek szerint itt szó nincs : mindezekből következik, hogy a részvénnyel fedezett ingóvagyonra nézve csakis a betétek után fizetendő és a 89. díjtétel I. B. 2. a) pontja szerint kiszabandó részvényilleték irható elő, vételi illeték pedig ily körülmények közt nem jár. Ellenben a panaszos részvénytársaságra átruházott cégvagyonnak amarésze,amelynek ellenértéke készpénzzel nyert kiegyenlítést, betétnek nem lévén minősíthető, adás-vételt képez, melytől az illetéki díjjegyzék I. tételének A. a) pontja szerint a rendes vételi illeték jár. Mihez képest, tekintettel arra, hogy az egész 750.000 K vagyonbetét után a részvényilleték (2820 K) előiratott s annak helyességét és jogosságát panaszos részvénytársaság kifejezetten is elismervén, a panasz tárgyát sem képezte, a fentiek szerint vételárnak minősülő 280.000 Któl III. fokozat szerint az illetéket 1750 K-ban megállapítani s a többletként mutatkozó 20.757 K 06 f törlését elrendelni kellett. 4. (A. m. kir. közigazgatási bíróság 11,746/911. P. sz. határozata.) Az ingatlan átruházási illeték az együttesen átruházott ingatlanok 64