Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1912 / 1. szám - Illetékügyünknek mai állapota és reformszükségletei. 1. [r.] A bélyeg- és jogilleték tárgya. 2. [r.] Az illetéklerovás módja

ILLETÉKÜGY Y Illetékügyünknek mai állapota és reformszükségletei. Irta Főző Sándor, a m. kir. közigazgatási bíróság tanácsjegyzője. Előszó. Az illetéktörvényeket és szabályokat tartalmazó hivatalos összeállítás két részre oszlik. Az első rész magában foglalja az általános szabályokat, amelyek meghatározzák a bélyeg- és jogilleték tárgyát, az illetékeknek bélyegjegyekben vagy pedig készpénzben való fizetés általi lerovási módját, az illetékek kiszabására illetékes hivatalokat, a kiszabásnál alapul veendő értékeket, a bejelentések és lerovás kötelezettségét, a kezességet, a bejelentések körüli és egyéb mulasztások büntető határozatait, kamat-fizetési kötelezettséget, a jogorvoslatokat, a visszatérítési eseteket, a biztosítást és behajtást, az elévülést stb., a második rész pedig a díjtételeket, vagyis annak meghatározását, hogy az egyes okiratok, az azokban foglalt jogügyletek, s illetőleg egyéb vagyonátruházások, hivatalos cselekmények és beadványok stb. után állandó, fokozatos vagy százalékos összegekben mily mérvű illeték jár. Úgy az általános szabályok, mint a díjtételek s különösen ez utóbbiak ma is abban az alakban állanak érvényben, amily alakban azok az 1850. évi augusztus 2-án kelt cs. k. nyilt parancs, majd az 1868. évi XXIII. t.-c. s ezt követőleg időszakonkint különböző törvények alapján ideiglenesen, végre az 1875. évi XXV. t.-c. 1. §-a alapján a törvényhozás további intézkedéséig életbe léptek. Az általános szabályok az 1875. évi XXV., az 1881. évi XXVI., az 1881. évi XXXIV., az 1887. évi XLV., az 1894. évi XXIV. s végre az 1911. évi X. törvények rendelkezései folytán, úgy a hogy még csak simultak a fejlődő életviszonyokhoz, noha a legfontosabb rész t. i. a büntető határozatok ma is csaknem változatlanok, a büntető eljárás pedig szabályozatlan. De a díjtételek, egyes százalékok változásától eltekintve ma is teljesen ugyanazonosak és az osztrák polgári törvénykönyv rendelkezései és meghatározásainak figyelembe vételével határozzák meg a jogügyletek után fizetendő illetékek mérvét. Ezek a körülmények önmagukban is, de ezeken kívül még az is, hogy az osztrák polgári törvénykönyv ma már csak Erdélyben és a polgárosított határőrvidéken van érvényben, s remélhetőleg a magánjog codificálásával ezeken a területeken is végleg hatályát veszti, az ország többi részében pedig az országbírói értekezlet (1861) 58