Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1912 / 1. szám - Fogyasztási adóink rendszere

Kiss: Fogyasztási adóink rendszere. szedetnek be. De a közvetlen és közvetett adóztatás együttes alkalmazásával is találkozunk. Állami egyedárúság tárgyait adóztatás szempontjából csak a dohány és só képezik, míg a többi egyedáruságaink, mint pl. a lottó, lőpor, földgáz, káliumsók stb. inkább csak rendészeti, közbiztonsági és nemzetgazdasági szempontokból képezik monopólium tárgyait, hogy azok a szabad versenyből az ország lakóinak erkölcsi és anyagi érdekében kizárassanak. Fogyasztási adóink közül úgy adóügyi, mint közgazdasági tekintetekből az ipari termelést közvetlenül érintő és a mezőgazdasággal is szoros kapcsolatban álló szesz-, sör-, cukor- és ásványolajadó bírnak legnagyobb jelentőséggel. Magyarországon a szeszadót az 1850. évi szeptember hó 29-én kelt császári nyilt parancs hozta be s az 1862-ig az erjesztőedények ürméretéhez igazodott. Az 1862. évi július 9-iki osztrák törvény a szesztermeivénynek szeszmérőgéppel meghatározandó mennyisége és alkoholtartalma szerinti megadóztatását rendelte el, de már az 1865. évi október 18-iki törvény a kötelező átalányozási rendszert léptette életbe, majd 1868. évi augusztus hó 1-én ezt részint a megváltás, részint a szabad egyezkedés, részben pedig a szesztermelésre fordított anyagok különfélesége szerint különböző tételekből álló díjszabás útján történő adókirovás rendszere váltotta fel. 1878 szeptember hó 1-én új szeszadótörvény lépett életbe, mely az átalányozási mérvek és az adótételek felemelésével nagyobb bevételt, a főzőkészülék termelőképessége szerinti átalányozásnak a kisüstökre való kiterjesztésével pedig a mezőgazdasági szeszfőzők versenyzöképességének emelését vette célba. A célba vett eredmény azonban egyik irányban sem következett be, valamint hogy nem hozta azt meg a terméket tényleges mennyisége szerint megadóztatni kivánó, de az átalányozás rendszerét is fentartó 1884. évi XXI. t.-c. sem, úgy, hogy az 1880-as évek folyamán nagy kiviteli jutalmaiknál fogva a külföldi piacokon előnyben levő orosz és román szesztermelés feltartóztathatatlan versenye hazai szesziparunkat válságba sodorta. A hazai fogyasztást meghaladó túltermelés megakadályozása, illetve a nagyarányú benozatal visszaszorítása, részben pedig a pénzügyi eredmény fokozása céljából is az 1888. évi XXIV. t.-c. a szesztermelés megadóztatását új alapokra fektette s ezen épült ki a részben még ma is hatályban levő 1899. évi XX., illetve a máig még csak részben életbeléptetett 1908. évi XXVIII. törvény. A jelenlegi adórendszer a szeszadónak két nemét különbözteti meg, úgymint a termelési adót ós a fogyasztási adót. A termelési adó akkor fizetendő, mikor a szesznek termelése, a fogyasztási adó pedig akkor, mikor a szesznek a hivatalos ellenőrzés alól a szabad forgalomba való átvitele bejelentetik. Az állami szükségletek fokozott növekedése a szeszfogyasztásnak nagyobb hasznosítására s e végből a szesz adótételének emelésére utalván a kormányt, a szesz adótétele 1911. évi szeptember hó 1-től kezdődőleg a pótlókkal együtt hektoliterfokonként (egy liter alkohol után) 1 korona 40 fillérben, illetve 1 korona 60 fillérben állapíttatott meg aszerint, hogy a belföldi fogyasztás átlagos mérvéhez képest meghatározott kontingens 43