Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1912 / 1. szám - A kötelező könyvvizsgálat az osztrák jövedelemadónál

Egyenes adók. — Joggyakorlat. házadó szempontjából jogosan osztották-e kerületekre; és hogy az egyes kerületekben a házadónak milyen nemét, vagy fokozatát kell alkalmazni : nem tartozik a közigazgatási bíróság hatáskörébe. ítélet: A m. kii1, közigazgatási bírósúg a panaszt hivatalból visszautasítja. Indokok : Az 1909 : VI. t.-c. 5., 0. és 10. §-ainak egybevetéséből kitűnik, hogy az adókörzeteket utolsó í'okou a pénzügyminister állapítja meg, és hogy a közigazgatási kerületek beosztása csak a pénzügyminister hozzájárulásával változtatható meg. Az idézett törvény 12. §-a továbbá kimondja, miszerint abban a kérdésben, hogy valamely községben (városban) a házadénak melyik neme és fokozata alkalmazandó, felebbezés esetében a pénzügyminister határoz. Ezekből a törvényhelyekből kétségtelen, hogy az idézett házadótörvény az azonos adó alá eső kerületeknek megállapítását, továbbá az egyes kerületekben a magasabb adótehernek alkalmazását a pénzügyminister hatósági jogkörébe utalta. Ennélfogva abban a kérdésben, hogy E. szab. kir. várost a házadó szempontjából jogosan osztották-e fel kerületekre, nemkülönben ezzel kapcsolatosan abban a kérdésben, hogy az egyes kerületekben a házadónak milyen neme vagy fokozata alkalmaztassék, hatáskör hiányában, ez a bíróság érdemlegesen nem határozhat. '3. (A m. kir. közigazgatási bíróság 378911911. F. sz. határozata.) Az 1909 : VI. t.-c. szerint a házbéradó alapjául nem a bevallás évében fizetett, hanem a bevallás időpontjában kikötött évi bért kell venni. RéUst: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyt nem ad. Indokok: Az 1909: VI. t.-c. 44. §-a b) pontjának és az ez után következő bekezdésnek összefüggő rendelkezése szerint a házadó kivetésénél a bevallás időpontjában járó évi haszonérték (házbér) veendő alapul, már pedig a házadó bevallási íve szerint a bevallás időpontjában az 1909. évi utolsó bér-negyedben az évi házbér 28,760 K-át tett ; nem jogos tehát az a kívánság, hogy az 1910. évi házbéradó ne ezen összeg után, hanem 27,935 K után vettessék ki, amennyit a ház az 1909. év négy negyedében jövedelmezett. Nem foglalhat helyet e tekintetben a vonatkozó törvényjavaslat indokolására történt hivatkozás sem, mert ezen indokolás szerint is: «a kivetési eljárás egyszerűsítése hozza magával, hogy a vallomásadás időpontjában feltalált bérlő által fizetett évi bért tekintse adóalapnak". Ez értelemben rendelkezett a m. kir. pénzügyminister is az 1909 : VI. t.-c. 69. §-a alapján kiadott végrehajtási rendeleteiben. Nevezetesen az 1909. évi november hó 6-án kelt 113,984. számú körrendelet 19. §-a szerint a ház évi nyers jövedelmének a bevallás időpontjában járó évi haszonérték tekintendő, ennél fogva ha a vallomásadás időpontját megelőzőleg, vagy a vallomásadás időponta után többet, vagy kevesebbet tett ki a nyers jövedelem annál, mint amennyi a vallomásadás időpontjában jár, ez a körülmény az alapkivetés soráu figyelmen kívül marad, és bevallás tárgyát nem képezi. Az 1910. évi december hó 9-én 138,000. szám alatt kiadott körrendelet pedig ezt a rendelkezést a következő példával világítja meg: aha valamely lakásnak évi bére a bevallás időpontjában 2000 K, akkor ez az összeg veendő a házbéradó kivetésének alapjául, tekintet nélkül arra, hogy ez az évi bér a lakbérnegyedek előtt egyenlő, vagy változó összegben esedékes-e, vagy ha a bevallás időpontját megelőzőleg többet, vagy kevesebbet tett-e ki ez az évi bér a volt lakónál, vagy ugyanennél a lakónál*. 4. (A m. kir. közigazgatási bíróság 525011911. P. sz. határozata) Azon a címen, hogy a lakásbérlő a ház tulajdonosának rokona, a bérlő által bevallott bérösszeget — béreltitkolás esetét kivéve — a házbéradó kivetésénél mellőzni s a bérjövedelmet becslés útján megállapítani nem lehet. Ítélet: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak részben helyet ad, s a házbéradót az Lés 2. számú lakásnak 35