Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1912 / 1. szám - Az új társulati adóról szóló végrehajtási utasítás
Komin: Az új társulati adóról szóló végrehajtási utasítás. tási utasítás előrelátóan már gondoskodik is ezekről az esetekről, araennyiben előírja, hogy a kivetésről szóló határozatban, amelyet az adózó vállalatnak kézbesítenek, évenként meg kell említeni azt is, hogy az értékcsökkenési tartalékalap milyen összeg erejéig adómentes. Viszont a társulatokra nézve szintén épületes konzekvenciák fognak előállani abból, ha a leírásoknak esetleg túlszigorú felülbírálása következtében az adóhatóság és a társulat értékelése, illetőleg leírása között jelentékeny eltérések állanak majd elő. A leírásokról mondottak a végrehajtási utasításnak a tartalékokra vonatkozó részére szintén alkalmazást nyernek, természetesen azonban csupán az értékcsökkenési tartalékra, mert ez az egyetlen tartalék, a biztosító társulatok díjtartalékán kívül, amelynek adómentes alakítását és növelését a törvény és a végrehajtási utasítás megengedi. Ha a törvény meghozatalakor nem lettek volna annyira szúkkeblüek a tartalékokkal szemben, a nem realizált, tehát a könyvszerü árfolyam-nyereség kérdését is a törvényben megállapítottnál egyszerűbb és megfelelőbb módon lehetett volna megoldani. Ugyanez a szűkkeblűség és ennek következtébeu a könyvvitellel ellentétben álló felfogás nyilvánul meg a veszteségi tartalékokkal szemben, amelyeknek adómentességét a törvénynek megfelelően a végrehajtási utasítás sem ismerheti el. Az egyedül adómentes tartaléknál: az értékcsökkenési tartaléknál pedig a tartalékolások felülbírálása, nézetünk szerint, csak olyan kellemetlen következményekre fog vezetni, mint a leírásoknál, ha az adókivető hatóságok kellő felvilágosításáról idejében gondoskodás nem történik. Helyén való lett volna az is, ha a végrehajtási utasítás az értékcsökkenési tartalékkal szemben legalább odáig elment volna, hogy a közgyűlési határozattal e célra fordított összegeknek adómentességét is kétséget kizárólag biztosította volna, mert a kincstárt az értékcsökkenési tartalékolás következtében kár alig érheti. Helyesnek tartjuk, hogy a végrehajtási utasítás külön említi a nyugdíjalapra fordított összegeket, amelyekről azt mondja, hogy azok minden korlátozás nélkül levonhatók. A végrehajtási utasítás érdemének tudjuk be egyúttal, hogy az adómentes tartalékok kamatainak adómentességéről gondoskodott arra az esetre, ha azok a nyereség- és veszteségszámlát elkerülik, továbbá, hogy világosan szabályozta azt a kérdést, hogy a megadóztatott tartalékból fedezett veszteségek az adóalap megállapításánál levonásba hozandók. A végrehajtási utasításnak az adókulcsra vonatkozó részében szívesen láttuk volna, ha a végrehajtási utasítás az ipari részvénytársaságok adókulcsára vonatkozólag a törvényben foglalt és csupán a hibás szövegezésre visszavezethető intézkedéseket a törvény sérelme nélkül ahelyes és egyedül elfogadható értelemben magyarázza. E helyett a végrehajtási utasítás megerősíti, sőt szigorítja a törvénynek azt az intézkedését, hogy a 7° 0-os adókulcs a akizárólag ipari termeléssel)) foglalkozó vállalatokat illeti, holott a törvény célja csak az lehetett, hogy ez a mérsékelt adókulcs kizárólag az ipari termelésből folyó jövedelemre nyerjen alkalmazást. Alig lehetne az okát adni annak, hogy a mezőgazdasági ipar, amely a végrehajtási utasítás értelmezése alapján úgyszólván teljesen elesnék a mérsékelt adótételtől, az ausztriai mezőgazdasági iparral szemben kedvezőtlenebb hely29