Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1912 / 3. szám - A főváros és a felemelt országos betegápolási pótadó

Krónika. józan és igazságos kímélet az egész vonalon érvényesülni fog. De, t. ház, a pénzügyminister úr­nak sokkal nehezebb a helyzete, mint volna akkor, ha csak egy egyszerű adórendszert változtatott volna meg, még pedig két okból. Először azért' mert az a változtatás, mely most megy végbe, azt teszi, hogy behozzuk a pro­gresszív jövedelmi adót, azt az adót, melyet lehetetlen életbeléptetni anél­kül, hogy maga a társadalom ne se­gítsen a behozatalánál. Ennél, úgy mint az ujoncsorozásnál, állam és egyén szemtől-szembe állnak egy­mással ; itt a viszony olyan közvetlen, hogy csak az vezethet célra, ha az állam és adózó közös érdekből egy­más munkáját sikerrel egyesíti. De más oka is van annak, hogy a pénzügyministernek igen nehéz a helyzete, és amiért a társadalom kí­méletért kiált, s ez az, hogy sajátsá­gos politikai viszonyaink közt igen elkéstünk az adóreformra vonatkozó rendeleteink kiadásával. A legutolsó rendelet csak november 12-én jelent meg a hivatalos lapban, az, amely a jövedelmi adóról szóló 1909. évi X. törvénycikket magyarázza. Nagy ag­godalommal nézünk az elé, vájjon pénzügyi közegeink meg tudnak-e birkózni e rendkívüli nagy munkával, amelyhez hasonló az ő vállukra soha­sem nehezedett. Van azonban ennek egy harmadik következménye is — és ez az, hogy az adórendszer változása olyan pil­lanatban éri a magyar társadalmat, amikor nehéz gazdasági és még ne­hezebb hitelviszonyokon kell keresz­tülgázolnia. Erre rögtön rátérek; előbb azonban megjegyzem, hogy ha méltóztattak figyelemmel kisérni a pénzügyi bizottság működését, mél­tóztattak észrevenni, hogy az meg­látta a komor háttérből kiemelkedő­leg államháztartásunk alkotmányát és ráirányította a közvélemény figyel­mét arra a nagy változásra, amely az egyenes adók és fogyasztási adók kö­rül végbement. Ez a változás, úgy mondtam, az új adórendszer behoza­talával van befejezve, de tulajdon­képen ez a szó: «befejezve» nem he­lyes, mert arra a meggyőződésre ju­tottunk, hogy ez a változtatás így nem állhat meg. Az adórendszer, úgy, amint van, még nincs kiépítve, a pénz­ügyminister úrnak tovább kell a mun­kát folytatnia és következnie kell egy­részt a progresszív örökösödési adó be­hozatalának, másrészt illetékeink ren­dezésének, harmadsorban pedig a fo­gyasztási adók sok megoldatlan problé­mája rendezésének. Ezt leszögezem, mint a pénzügyi bizottság álláspontját. / — A főváros és a felemelt országos betegápolási pótadó. A főváros közgyűlése tudvalevően tiltakozott a betegápolási pótadónak a kormány részéről tervbevett fel­emelése ellen. Azon a közgyűlésen elhatározták azt is, hogy a városok országgyűlési képviselőit és a tör­vényhatóságokat is felszólítják ha­sonló eljárásra.November 28-án dél­előtt Bárczy István dr. polgármester­nél értekezletet tartottak ebben az ügyben azok az országgyűlési képvi­selők, akik tagjai a fővárosi tör­vényhatósági bizottságnak. Egy ré­szük Bárczy István polgármester ve­zetésével küldöttségileg kereste fel Lukács László miniszterelnököt, aki­nél a polgármester előadta a főváros közgyűlésének a kívánságát. Kérte a miniszterelnököt, halasztássá el a be­tegápolási pótadónak másnapra ki­tűzött tárgyalását. Lukács László miniszterelnök ki­jelentette, hogy nem halaszthatja el a pótadó tárgyalását, mert deficit van a betegápolási adónál. Kijelentette azt is, hogy az új adóreform életbe­léptetésével 30 millió koronárai ke­vesebb lesz az állam bevétele mint eddig volt. Vázsonyi Vilmos erre azt a megjegyzést tette, hogy ha az új adóreform 30 millióval kevesebb be­vételt jelent az államra nézve, nem érti, miért léptetik azt életbe, mikor azért amúgy is senki sem lelkesedik. Ami a betegápolási pótadót illeti, hát 10 százalékos pótlék, már nem is pót­lék, hanem önálló adónem. Kéri, hogy ezt ne a költségvetésben oldják meg, hanem néhány hónap múlva novellá­ris úton.ffeftou'Ferencz felvetette azt. a kérdést, nem-e lehetne úgy megol­263

Next

/
Thumbnails
Contents