Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1912 / 1. szám - A hitelszövetkezeti adózás új rendje

Hantos : A hitelszövetkezeti adózás új rendje. A szervezetszerű összeköttetésnek az alapszabályokban kell kifejezésre jutnia az által, hogy a kölcsönző s hitelnyújtó intézet kölcsönösen befolyást gyakorolnak az ügyek vezetésére, illetve ellenőrzésére. Ezen jogállapot előzte meg az új adóreformot. Kedvezőbb elbánásban csupán a gazdasági és ipari szövetkezetek részesültek, amelyeknek az 1898. évi XXIII. t.-c. teljes adómentességet biztosított az esetre, ha az ott (53. §.) előírt feltételeknek megfelelnek. Ezt az adómentességet az 1909. évi adóreform érintetlenül hagyta. Az önálló hitelszövetkezetek eddig élvezett adókedvezményét ellenben lényegesen csökkentette az új jövedelemadótörvény, amely a gazdasági és ipari szövetkezetek egész sorát mentesítette a szövetkezeti tevékenységükből eredő jövedelmük adója alól (1909: X. t.-c. 5. §. 7.), nem respektálja azonban azt a kedvezményt, amelyet az önálló hitelszövetkezetek eddig a társulati adó után járó általános jövedelmi pótadó tekintetében is élveztek. Az önálló hitelszövetkezeteknek jövedelemadó alá vonása az új adózási rend legsúlyosabb tehertétele. A törvényhozás, mely, mint látni fogjuk, a törzsbetétek 6%-áig terjedő jövedelemnek a társulati adó alól való mentességét fentartotta, következetlen volt, a mikor ezt a mentességet a jövedelemadóra ki nem terjesztette. Mert a társulati adó alól kivétel nem egyéb, mint a hitelszövetkezet altruisztikus hivatásának elismerése. Az altruisztikus hivatás pedig feltételezi, hogy a szövetkezet kereseti öncél nélkül működjék, minden haszon, melyet teremt, a tagokat illesse, a jövedelemadó pedig a hasznot a tagoknál érje utói. A külföldi törvényhozások nemcsak az önsegélyző szövetkezeteket, hanem sokhelyütt, amint Ausztriában is, még a részvénytársasági pénzintézeteket is, mentesítették a jövedelemadó alól. Az adóügyi elméletben pedig általánosan elfogadott tétel, hogy nyilvános számadásra kötelezett vállalatok s általában jogi személyekre csak hozadéki, kereseti, vagy vagyoni adó vethető ki és ha azok ilyennel egyszer már terheltettek, kiegészítő személyes jövedelemadóval nem sújthatok. Az 1909. évi reform ezzel szemben kifejezetten (1909: X. t.-c. 1. §. 1. p.) jövedelemadó fizetésére kötelezi a szövetkezeteket. Amikor azonban arra kerül a sor, hogy a szövetkezeteknek jövedelemadó-alapja meghatároztassék, amikor a törvény 19. §-a a nyereséghez hozzáadandó és abból levonandó tételeket részletezi, akkor a törvényhozó már megfeledkezik az általános rendelkezésről és csak a részvénytársaságot tartja szem előtt, ezt is oly módon teszi, hogy még az analógia sem segít a szövetkezeteken. A törvényhozói áttekintés hiánya a vexaciók és perek áradatát fogja a hitelszövetkezetekre zúdítani. De nemcsak a jövedelemadó terén érte kellemetlen meglepetés a hitelszövetkezeteket, hanem a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló törvény 19. §-a is egy-két újabb megszorító feltételhez kötötte az eddig élvezett adókedvezmény fentartását. «Azok az önsegélyző szövetkezetek, — így szól a szakasz, — melyek üzletrészeiket havonként nyolc, hetenként pedig két koronát meg nem haladó befizetésekből gyűjtik és melyek üzletüket a tagjaiknak nyújtott ápoláson, segélyen, élelmezésen, előlegezésen vagy 17 2