A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 1. szám - Bojkott, mint tisztességtelen verseny

1 szám A KARTEL 5 tása iránt a közérdekű kereset megindítása iránt intézkedjék. Semmi okot sem látunk tehát fennforogni arra, hogy a közszállítási kartelek különleges elbánásban részesüljenek és hogy egyáltalában kartel és kartel között megkülönböztetés tétessék aszerint, hogy a tagok a közhatóság versenytárgyalása alkalmával kötelesek egységes árszabásra, avagy polgári vevőkkel való üzleti összeköttetés során. Sőt, ha már megkülönböztetést teszünk, akkor inkább tartjuk megengedhetőnek a közszállításra alakult kartelt, mert ott egyenlő erősségű ellenfelek állanak egymással szemben: közhatóság és kartel! A közhatóságnak módjában áll a kartel árait szakértőivel felülvizsgáltatni, a szóban forgó vállalati összegek nagysága rendszerint megengedi az alaposabb elmélyedést a kalkuláció ellenőrzésének sokszor igen bonyolult munkájába. Ha pedig túlmagas árak szabását tapasztalja, akkor sokkal inkább meg van ennek a közhatóságnak a módja arra, hogy ezen visszaélések ellen védekezzék és azok megtorlásáról gondoskodjék, mint egy polgári egyénnek. Vegyünk csak egy konkrét példát: napilapjaink támadásának célpontját igen gyakran a rtzs-kartel és a szérum-kartel képezi. Ha egy vármegye állategészségügyi célokra nagyobb mennyiségű szérumot akar vásárolni, vagy tisztviselőinek ellátására nagyobb rizsmennyiséget óhajt beszerezni és evégből versenytárgyalást írna ki, úgy a vármegye mindenesetre kevésbé van a kartel árszabásának kiszolgáltatva, mintha ugyanezeket a cikkeket egy egyes gazda, illetve fogyasztó akarná venni. Ha tehát egyáltalában megengedett intézmény modern társadalmi berendezkedésünk mellett a kartelmegállapodás, akkor sehogy sem tudjuk megérteni, miért csak a fogyasztóik millióit örvendeztethetik létükkel. De miért volnának eleve tilalmasak közszállítási versenytárgyalásokon ? Elismerjük, hogy kényelmesebb a közhatóságnak az árak kalkulációjának felülvizsgálata helyett egyszerűen a végösszegeinek a beérkezett pályázatok összehasonlítása és a munkának a legalacsonyabb ajánlatot tevő részére való kiadása. Csakhogy ez a kényelmi szempont nem lehet döntő, másrészt viszont köztudomásúak és a fentiekbe már jeleztük is a szabad versenytárgyalások hátrányait, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a túlalacsony vállalati összegek mellett a vállalkozó igen gyakran tönkremegy, vagy a munka minőségénél igyekszik magát regresszálni. Álláspontunkat tehát abban foglalhatjuk össze, hogy a közszállításra alakult kartelek problémáját le kell venni a napirendről, illetve ezeket a megállapodásokat teljesen azonos elbánásban kell részesíteni az összes többi kartelekkel. K. S. Bojkott, mint tisztességtelen verseny Irta: Dr. Kelemen Sándor „A patkóvas regénye" címen a Pesti Napló újévi száma törvényszéki tudósítójának tollából rendkívül érdekes és tanulságos cikket közöl. Az ügy még egészen kezdetleges stádiumban van, a törvényszék most fog még csak a megajánlott bizonyítékok tárgyában dönteni. Az ügy érdeme tekintetében tehát korai volna bárminő állásfoglalás, sőt még a tényállás ismertetése is csak periratok egyoldalú előadása alapján volna lehetséges, ami pedig nem való jogi szaklapba. Bennünket más szempontból érdekel az ügy. Elvben a karteltörvény megalkotása óta kifogásoljuk, hogy az exisztenciájukban sújtott magánfeleket elzárja a kartelbíróság előtti kereset jogától. Az élet most illusztrálja tételünket és gyakorlati példán bemutatja a törvény hiányainak praktikus következményeit. Felmerül egy olyan eset, mely az érdekes karteljogi problémák légióját veti fel. ezek eldöntése valósággal a Kartelbíróság után kiált, mégsem kerülhet oda, a karteltörvényünk fenti végzetes hibája folytán. Kiemelvén a speciális szempontot, melynek szögéből bennünket az eset érdekel, már rátérhetünk a részletek rövid vázolására, melyet nem mint tényállást, hanem egyoldalú kereseti előadást ismertetünk. A mi következtetéseink számára ez is teljesen elegendő, mert az eldöntendő kérdéseket a felperes keresetében egyoldalúlag veti fel, már pedig mi csak azt panaszoljuk, hogy egy tartalmánál és egész jellegénél fogva a kartelbíróság elé tartozó probléma de lege la ta nem kerülhetett oda. A kereset szerint Magyarországon csak 2 vasmű foglalkozik ócskavasnak vasrúdgyártmányok előállításának céljára való beolvasztásával. Ez a két gyár közös bevásárló irodát tart fenn, amelynek céljára külön részvénytársaságot alakítottak. Ennek a részvénytársaságnak monopolisztikus helyzete van az ócskavas bevásárlásánál, mert belföldön kartel áll fenn és biztosítja számára ezt a hatalmi jelleget, a külföldre szállítás ellen pedig exporttilalom védi. Felperes ennek az egyeduralmi jellegű bevásárló irodának évenkint 100 vaggon ócskavasat adott el, ez forgalmának jelentékeny részét képezte és üzeme fenntartásának lényeges előfeltétele volt. Történt 1930 őszén, hogy felperes rájött a patkóvaskészítés egy olcsóbb módjára, mely eljárás következtében 40%-kal olcsóbban tudta a patkóvasat adni, mint a kartel. Ez az olcsóbb patkó felperesi állítás szerint minőségileg nem marad a karteláru mögött és sikerült is neki ezt az árut úgy bevezetni, hogy havi 2 vaggon árut tudott elhelyezni. Ezen a ponton exponálódik az érdekösszeütközés a vasrúdkartel