A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 2. szám - Az ú.n. mobilizációs váltók kérdéséhez

2. szám A KARTEL 5 jelentene, mely a reverzálisrendszer fenntartását lehetetlenné tenné. Ehhez járulnának továbbá még a kartelilletékek is, melyek összege még ismeretlen. Fentiek alapján kimutattam, hogy a bemutatási és bejelentési kötelezettségnek a márkacikk reverzálisokra való fenntartása lehetetlen helyzetet eredményezne. E kérdést azonban kifejezetten szabályozni kell, mert a fennálló nem vitás rendelkezések alapján nem kétséges, hogy minden egyes ilyen reverzálist be kell mutatni. Már pedig ha a törvényhozás elmulasztaná e kérdés szabályozását és a kereskedelmi minisztérium egyszerűen csak eltűrné, hogy a reverzálisokat ne mutassák be, az nem volna megfelelő megoldás és a reverzálisrendszernek fenntartását erősen megzavarná. Mert a reverzális a fennálló jog alapján bemutatandó és a bemutatás elmulasztása esetén érvénytelen. Tehát bármely kereskedő, aki ellen márkacikk árának be nem tartása miatt tisztességtelen versenypert indítanak, arra hivatkozhatnék, hogy a reverzáÁisban vállalt árbetartási kötelezettsége bemutatás híjján érvénytélen és így 6 nem tartozik az árakat betartani. Ily helyzet mellett a reverzálisrendszer fenntartása lehetetlenné válnék, már pedig márkacikkeknél a reverzálisrendszert az élet hívta létre és arra szükség van. Tehát a karteljognak idevonatkozó rendelkezéseit féltétlenül módosítani kell. Gyakorlatilag két megoldási mód kínálkozik. Az egyik az, hogy a reverzálisokat egyáltalában nem tekintjük bemutatási kötelezettség alá eső kartelszerzödéseknek. Véleményem szerint közgazdaságilag ez volna a leghelyesebb, mert a márkacikkekre vonatkozó reverzálisrendszer sem külső megjelenésében, sem gazdasági hatását tekintve, kartelnek nem tekinthető.1 Nem tekinthető pedig kartelnek egyrészt azért, mert a kereskedők mindegyike különkülön, egymásról nem tudva, egyenként a gyárossal szerződik. A „karteltagok": a kereskedők egymás létezéséről nem is tudnak, mert mindegyike külön-külön a gyárossal szerződik. De a reverzálisrendszer azért sem tekinthető kartelnek, mert .Mgjainak" száma sem állandó, hanem folyton fluktuál. A kereskedő ugyanis a reverzálist az áru átvételekor írja alá és esetleg csak addig tartozik az árbetartásra kötelezettek csoportjához, (vagyis addig „karteltag), amíg az áruból készletet tart. Ha új árut kap, új reverzálist ír alá. Tehát adott időpontban még a gyáros sem tudja, hogy ki ,,karteltag" és ki nem, mert a „karteltagság" addig áll fenn, amíg a kereskedő az áruból készletet tart fenn. * V. ö. szerző: Márkacikkek és karteljog. Kereskedelmi Jog 1930. 12. szám. De a gazdasági piacon elfoglalt jelentőségük és pozíciójuk folytán sem látom szükségét annak, hogy a márkacikkekre vonatkozó árelöírások nyilvántartassanak. A kartelt, gazdasági hatását tekintve, a piacon elfoglalt, habár nem abszolút, de bizonyos mértékben monopolisztikus helyzet jellemzi. A német gazdasági szakirodalom a kartel egyik fő jellemvonásának a piac lényeges befolyásolását (wesentliche Marktbeeinflussung) tekinti. Ez pedig a márkacikk-rendszernél nincs meg, mert a márkacikkgyáros rendszerint több egyenrangú versenytárssal áll szemben és a piacon domináló helyzettel nem bír. A kartelnek is vannak természetesen versenytársai, de ezek rendszerint a kartelnél sokkal gyengébb outsiderek. Ezzel szemben a márkacikkgyáraknak gazdaságilag egyenrangú, tőkeerős versenytársakkal kell megküzdeniök. Tehát gazdasági hatásúk tekintetében sem tekinthetők a má.rkacikk árelőírások kartelszerzödéseknek és így nyilvántartásuk is felesleges. Amennyiben azonban a kormánynak mégis az volna az álláspontja, hogy a nyilvántartásra a márkacikk árelőírásoknál is szükség van, úgy semmiesetre sem terjeszthető ki ezekre a bemutatási és bejelentési kötelezettségnek jelenlegi rendszere. A márkacikk árelöírások minisztériumi nyilvántartása csakis úgy képzelhető el, hogy a gyárost egyedül terheli a bemutatási és bejelentési kötelezettség. E kötelezettségnek is azonban csak arra szabad szorítkoznia, hogy a gyáros a reverzális formuláját bemutatja. Ez teljesen elegendő, mert minden kereskedő ugyanazt a szövegű reverzálist írja alá és az az óriási adminisztráció és költség, mely a reverzálisoknak egyenként való bemutatásával járna, felesleges és elkerülendő. Tekintve továbbá, hogy a kormányt a márkacikk árelőírásoknál elsősorban az érdekli, hogy milyen cikkek ára milyen összegben van megszabva, felesleges azoknak a, kereskedőknek névszerinti bejelentése, akik a reverzálist alá írták. A reverzálisrendszer ugyanis csak akkor teljes, és bíróságaink gyakorlata értelmében az előírt ár be nem tartása címén a kereskedő tisztességtelen verseny címén csakis akkor marasztalható, ha a reverzálist minden kereskedő, aki árut kap, aláírja. Tehát a reverzálisrendszer lényegéhez tartozik annak teljessége és így önmagától értetődik, hogy a reverzálist minden kereskedő aláírja, aki a gyárostól árut továbbeladásra vesz, tehát az árbetartásra kötelezett kereskedők névsorának részletes bejelentése teljesen felesleges és legfeljebb arról lehetne szó, hogy a gyáros időnként, példáid negyedévenként bejelenteni köteles, hogy hány reverzális birtokában van.