A kartel, 1932 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 6. szám - Karteltörvényünk hiányai és a szénkérdés

44 A KA RTEL 6 kult szakbíróság az egyedüli, mely megnyugtató döntést hozhat. A konkrét kérdésre, a szénkartelre gondolva, nem akként képzeljük a bíróság döntését, hogy maximálja, avagy megszabja a szén árát ; ez túlságosan mély beavatkozást jelentene ós nagyon is emlékeztetne a háborús idők szomorú emlékű kényszerintézkedéseire. De arra a szakbiróság igen is alkalmas lehet, hogy az eléje terjesztett szakvélemények alapján a kontradiktórius eljárás szabályai szerint eldöntse, hogy a szénkartel létezése kivdnatos-e, a közérdekkel összeegyeztethető-e avagy indokolt-e a szabad versenynek az árakra gyakorolt hatásúnak kipróbálása ? Ha a bíróság ez utóbbi értelemben dönt, akkor a megdönthetetlennek látszó kalkulációk összes látens tartalékai előkerülnek ; itt már nem arról lenne szó, hogy valamely bizottság előtt zsonglőrködjenek az adatokkal, hanem igenis arról, hogy fel kellene venni a versenyt azzal a konkurrenssel, aki már lemondott ezekről a látenciákról és leszállította árait. Amidőn azt sürgetjük, hogy a bíróság kezébe legyen letéve ama kérdés eldöntése, hogy közérdekellenes-e valamely kartel fennállása — látszólag nyitott ajtókat döngetünk. De csak látszólag. Mert igaz ugyan, hogy van egy kartelbiróságunk, melynek hatáskörébe tartozik a fenti kérdés eldöntése, de hiába áll fenn papíron e bíróság, ha nem kerülhetnek eléje az ügyek. Ezt már számtalanszor sérelmeztük, megismétlésére csak az a mentség, hogy a közvéleményt állandóan foglalkoztató szénkartel kérdése ettől a követelménytől el nem választható, Magunk előtt látjuk a küzdelmet a kormány és a szénkartel között, amely sehogy sem megy előre. Minden kilátás meg van rá, hogy a tavaszt sejtő medve előbb fogja téli álmát megszakítani, semmint e kérdés megnyugtató megoldást nyerne. Már pedig a szénkérdésnek mégis csak a tél adja meg szörnyű aktualitását. Az uj kormány bemutatkozása után az ország reformokat, új szellemet, erélyes intézkedéseket remél és vár. Programmjában a ^miniszterelnök tesz is általános jellegű ígéretet a kartelkérdés rendezésére. Másrészről a kormány tartózkodni akar a túlzóan radikális lépésektől, tehát nem valószínű, hogy diktatórikus árszabással fogja gordiuszi csomóként átvágni la szénkérdést. Alig látunk ebből más kiutat, mint a karteltörvény megváltoztatását. Követelményünk nem túlzó, — ennek igazolására emiitjük, hogy már nagy haladásnak tekíntenők, ha az eredeti Zsitvay-féle tervezet elveire térnénk vissza, melyből még csak javaslat sem lett, — sajnos, E tervezet szerint közvetlenül érdekelt exisztenciájában veszélyeztetett földi halandó is járulhat keresettel a Kartelbiróság színe elé. Az a kiskereskedő, akit a kartel ki akar zárni a forgalomból és ezért megtagadja áruval való ellátását, — keresettel fordulhatott volna a Kartelbírósághoz, hogy ezen exisztencíáját veszélyeztető sérelemre orvoslást kérjen. Ezen keresetekből és az előadottakra nézve lefolytatott bizonyításból feltárult volna az illető kartel igazi arca, úgy ahogy az mutatkozik, amikor épen munkánál van, nem pedig akként megfésülve, ahogy a soronkint fizetett hírlapi nyilatkozatokban, avaigy banketteknél frakkban megjelenik. Á magánjogi kereset indításának mindennél fontosabb joga elsikkadt a törvény körül vívott harcok során. Az eredeti tervezet felett megindult vitában ezen magánjogi keresetek ellen a zaklatás veszélyét hozták fel a kartelekhez közelállók. Vagyis, ha minden egyes szakmabeli érdekelt perelhetné a kiartelt, akkor e pereket illetéktelenek revolverezésre használnák fel, — igy szóltak az aggályok. Hiába hangzottak el közvetítő javaslatok: tegyék a perindítást a költségek előzetes bírói letétbehelyezésétől függővé — alaptalan pereket csak nem fognak az emberek indítani, ha tudják, hogy odavész a letett költségbiztositék. Utalás történt a tisztességtelen verseny törvény alapján kifejlődött gyakorlatra. Kétségkívül indulnak zsaroló szándékú keresletek e törvény alapján, de ezeket a bírói ítéletek megbélyegzik. És ha történik is zaklatás, senkinek sem jutna eszébe a törvény életerejét megölni azzal, hogy tisztességtelen verseny címén nem a szakmabeli versenytárs, hanem egyedül a kereskedelmi miniszter indíthasson keresetet, A karteltörvény esetében ily megoldás lett választva. Pedig ezen semmiképen sem kielégítő megoldás helyett kompromisszumként felmerült az a kívánság is, hogy ha már egyének nem rendelkezhetnek a keresetindítás jogával, ugy adassék meg e jog az érdekképviseletekneik, melyek erkölcsi súlyuknál fogva eleve kizárják a zaklatási, vagy akár zsarolási szándék lehetőségét. Ez sem valósult meg. Törvény lett ezzel szemben az. hogy pert a Kartelbiróság ellen egyes-egyedül a kereskedelmi miniszter indíthat, A kereskedelmi miniszter azonban nem indít pert, mert az élet megbosszulja a rajta elkövetett sérelmet és. ha strukturálisan rossz egy törvény, akkor igen gyakran nem tud átmenni a gyakorlatba. így történt itt is, a kereskedelmi miniszter nem alkalmas fórum arra, hogy pereket a kincstár jogügyi igazgatósága útján ílefolytattasson, így hát papíron marad a törvény, A Kartelbiróság egyetlen ítélete társtalanul szégyenkezik a magyar közvélemény előtt. Az az egy ítélet is valami kis vidéki kartel ügyében hozott választottbirósági ítéletnek formai okokból, a bejelentés elmulasztása miatt való megsemmi-