A kartel, 1932 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 2. szám - A közérdekü per. 2. r.

16 A KARTEL 2. sz. ténheit. Ez mutatja, hogy a magánfél kereseti jogának megfosztása, mely (lapunknak valóságos vesszőpapipája) mennyire indokolt sérelem! A karteltörvény erősen retrográd lépést jelent e téren. Eddig a magánfél felhozhatta a választottbíróság ítélete ellen a jó erkölcsökbe ütköző vagy közérdekellenes szerződések semmisségének kifogását. Ma minden választottbírósági ítéletet kézbesíteni kell a kincstárj ogügyi igazgatóságának, ha ott 15 nap alatt meg nem indítják a közérdekű pert, akkor semmi akadálya sincs az ítélet végrehajtásának és a magánfél a közérdekellenesség címén nem fordulhat a bírósághoz, mint eddig. A kir. Kúria fenti bölcs döntését, hogy a Kartelbizottság véleményét kikéri a felperes közérdekellenességi panaszára, csak azért hozhatta, mert még a karteltörvény életbeléptetése előtti ügyről van sző. A jövőben hiába lesz áthatva a magánfél igazától, ha nem a kincstár jön felperesként a közérdekellenesség panaszával, a bíróság többé nem lesz abban a helyzetben, hogy foglalkozzék vele. Z A közérdekű per II. A mult alkalommal igyekeztem kifejteni, hogy szerény véleményem szerint a közérdekű kereset megindításának előfeltétele a magánérdek sérelme. Nem következik ugyanis feltétlen a közérdekű kereset fogalmából az a felfogás, hogy csak a közérdek sérelme esetén lehet a keresetet megindítani. Második kérdés, — melyet vizsgálni kell, az, hogy milyen fogalmi és tartalmi viszony van a magánérdek és a közérdek, illetve a törvény 6. és 7. §-ában említett: közgazdaság, közjó és törvény, jóerkölcs, közrend kifejezések között? Vagyis a magánérdekbe ütköző, vagy közérdekbe ütköző kartelcselekménynek, vagy magatartásnak a 6., vagy 7. §-ba kell ütköznie, hogy a közérdekű kereset benyújtható legyen. Mert a törvény 6. §~a szerint, ha a közgazdaságba, vagy a közjogba, a 7. § szerint pedig, — még ha ezen kívül a törvénybe, jóerkölcsbe, vagy közrendbe ütközik, — akkor van helye közérdekű keresetnek. Nyilvánvaló tehát, hogy itt ellentmondás van. Az ellentmondás azonban szerintem csupán stilláris és nem érdemű jellegű. Szenté Lajos1 volt az első, aki erre a kollisióra rámutatott. Ranschburg Nándor2 a kettőt összefogja és mindegyik feltétel együttes fennforgásához köti a kereset megindíthatását. Sándorffy Kamill* magyarázata oda konkludál, hogy a közérdekű kereset megindításának alapja: ha a tevékenység, vagy magatartás 1. törvénybe, 2. jóerkölcsbe, 3. közrendbe ütközik, 4. közgazdaságot, 5. közjó érdekét veszélyezteti. A kérdés megoldása és az ellentmondás eltüntetése kézenfekvő. Induljunk ki abból a nem vitatható megállapításból, hogy a törvény a kartelek elleni miniszteriális és judikális fegyvereket nyújt. A miniszteriális fegyverek a közigazgatási, gazdasági és pénzügyi retorziók lehetőségei. Eze1 Szenté Lajos. Kereskedelmi Jog. 1931. január. 11. oldal. - Ranschburg Nándor. Karteljog. Bp. 1931. 102. oldal. 8 Sándorffy Kamill. Az 1931. évi XX. törvénycikk magyarázata. Bp. 1931. Franklin kiadás. 91. oldal. ket a miniszter alkalmazza a kartelek ellen, ha azok az ország általános érdeke ellen működnek, ha a közgazdaság és közjó érdekét veszélyeztetik. Szükség esetén még a 6. § szerint — bár ez a hatalmas, nemcsak kezdeményezésében, hanem keresztülvitelében is miniszteriális fegyverek után gyakorlatban semmit nem fog jelenteni — a miniszter megindíthatja a közérdekű keresetet. Mit jelent ez? A 6. § egész szelleméből kitűnik, hogy annak alkalmazása az általános közgazdaság, az általános közjó: tehát a közérdek sérelme esetén jöhet szóba. A judikális fegyver a 7. §-ban van jól, rosszul intézményesítve: közérdekű kereset megindításának van helye, ha a kartel tevékenysége, vagy magatartása a törvénybe, jóerkölcsbe, vagy közrendbe ütközik, — különösen, ha a közgazdaság, vagy a közjó érdekeit a 6. §-ba ütköző módon sérti. Ez a § jelenti a magánérdek sérelme esetén a közérdekű kereset megindítását. Mert annak a megállapítása, hogy a kartel mikor ütközik a törvénybe, jóerkölcsbe, vagy közrendbe, — csak a konkrét egyénnel szemben tanúsított tevékenység, vagy magatartás alapján dönthető el. Míg a kartel csak veszélyeztet, azt az egyén még nem érzi, tehát ott preventíve a miniszternek kell beavatkozni. Ha azonban már sért, — ha már az individuális célú és tartalmú törvénybe, jóerkölcsbe, vagy közrendbe ütközik, — az az egyén bőrére megy, az egyén sérelmét jelenti, s így a közérdekű kereset megindíttatásának helye lehet. Mert a mai individuális magánjogban elfogadott jóerkölcs és törvény fogalmainak a tartalma az egyénért van, az egyént védi, mivel pedig a kartel az egyént sértheti csak, — jó erkölcsbe és törvénybe ütköző módon, tehát ez a § a magánérdeksérelem elleni jogvédelmet biztosít. A 7. § kifejezése, hogy a közgazdaság, vagy a közjó érdekét „sérti", más mint a 6. §-ban említett „veszélyeztetés". Ha a kartel veszélyes, pld. egy monopolizált piacon olyan méltánytalan üzleti és hitelfeltételekkel akar uralkodni, amely az egyesre, például egy kereskedőre még ugyan nem feltétlen káros hatású, de a közgazdaság érdekét már veszélyezteti — miniszteriális prevenciónak van helye. Ha ellenben „sérti" — ami in konkrétó csak valakit tényleges sérelmen keresztül képzelhető el — az illető érdekeiben sértettnek van joga keresetet indítani. Vagyis végső megállapítás az, hogy a 6. § jelenti a közérdekű sérelmet és miniszteriális védelmet, a 7. § a magánérdekű sérelmet, és a judikális védelmet. Természetesen ez nem lehet merev és kategorikus megállapítás, mert a két szakasz fogalmai és rendelkezései — elég helytelenül — összefonódnak. Mindez azonban teoretikum ma és lesz ezután is. Törvényünk közjogi része szabatosabb, perfektebb és alkotmányjogilag körülbástyázottabb, mint a németé, de alkalmazása politikai és gazdasági viszonyainknál fogva nem remélhető. A magánjogi részt pedig hiába keressük, holott joggyakorlat és fogalomtisztázás végett arra nélkülözhetetlen szükség volna, legalább addig a megfontolt mértékig, mint ameddig a német rendelet szabályai elmennek. Dr. szentpáli Gavallér Lajos.. . Dunántúl" Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Részvénytársaság.