A kartel, 1932 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 2. szám - Karteljogi problémák

14 A KARTEL 2. sz kell részesíteni, vagyis meg kell adni a gyá­rosnak a jogot, hogy annak adja el portéká­ját, akinek akarja. Ha a fenti állásfoglalást elméletileg is meg akarjuk alapozni, akkor mindenek előtt meg kell állapítanunk, hogy a kérdéses iparágban szabad verseny áll-e fenn, vagy valiamely kar­tel monopolisztikus helyzetet foglal-e el? Ha szabadversenyt állapítunk meg, értve ez alatt még azt is, hogy ta piacon verseng az illető szakma kartelje, az elég számottevő outside­rekkel, akkor a bojkott lehet kellemetlen, de nem jelent jogvédelmet igénylő sérelmet azon a címen, hogy beleütközik az iparűzési sza­badságba. Ezzel szemben, ha a kartelszerve­zet oly tökéletes, hogy a versenyt úgyszólván teljesen ki tudta küszöbölni, — tehát mono­polisztikus an uralja a piacot — akkor a boj­kott az iparűzés teljes megbénítását idézheti elő és mint ilyen tilalmas. Ezt a tételt egy a saját praxisomból vett példával fogom megvilágítani. Egy szódavíz­gyáros megállapodik a szódavíz-berendezést és egyéb alkatrészeket előállító gépgyárosok karteljével abban, hogy ő magas áron előre leköti egész alkatrész és gépszükségletét a kartelnél, míg ez utóbbi arra kötelezi magát, hogy egy bizonyos elég nagy körzetben ver­senytársat nem állít. Vagyis ha valaki azzal jönne a kiarteltagok bármelyikéhez, hogy „rendezzen be nekem egy szikvízgyárat ebben a körzetben, készpénzzel megfizetem az árát" akkor e megrendelést 20.000 P kötbér terhe mellett tilos elfogadni. Még meg sem száradt a tinta e megállapodáson, mikor az egyez­mény egyik tagjla az illető szódagyáros tele­pének közelében elvállalt és le is szállított egy szódavízgyári berendezést. A két szóda­vízgyár között csakhamar óriási versengés fej­lődött ki, e harc a szikvíz árát rövidesen a felére nyomta le. Az érdekeiben ekként súlyo­san sértett szódagyáros a 20.000 P-ős kötbér­ből akarta maigát kártalanítani az árharc okozta veszteségért és megbízott e kötbérnek bírói úton leendő érvényesítésével. Előre kell bocsájtanom, hogy e per felemre nézve elő­nyös egyezséggel ért véget, tehát nem tudom a bíróság döntését közölni, csupán rámutatok a bojkott megengedhetőségének kérdésében vitatott elvi álláspontomra. Az ügy elvállalá­sakor első kérdésem volt, hogy iá szódavíz­gépgyárosok karteljéhez csatlakozott 5 üze­men kívül van-e olyan kartelenkívüli vállalat, mely foglalkozik szódavízgyárak berendezé­sével. A vállasz az volt, hogy vidéken vannak kisebb szakmabeli gyárak. Erre a körül­ményre építettem fel a pert. A kötbérre perelt gépgyáros, miként előrelátható volt, azzal vé­dekezett, hogy a kötbér jóerkölcsökbe ütköző megállapodás megerősítésére szolgál és mint ilyen semmis. Az a megállapodás ugyanis, hogy egy adott körzetben csakis egy bizonyos vállalat gyárthasson szódát, más részére ab­ban a körzetbe berendezést felállítani nem szabad — beleütközik az iparűzés szabadsá­gába. Ezzel szemben azt vitattam, hogy 5 gyá­ros kötelező nyilatkozata, hogy ügyfelemnek nem állít versenytársat még nem zárjia ki, hogy az, aki szódavízgyárat akar alapítani, ezt a szándékát ne tudná megvalósítani. Bizo­nyítani kívántam, hogy vannak kartelenkívüli belföldi gépgyárosok, akik készséggel szállí­tották volna a gépeket. Nem lett volna szük­séges, hogy éppen egy olyan gyáros szállítsa azt a berendezést, aki anyagi előnyöket foga­dott el annak ellenében, hogy kötelezte magát az illető körzetben csakis ügyfelemmel, mint álliandó vevőjével üzleti összeköttetést fenn­tartani. Lényegtelen körülmény szerintem, hogy a legmodernebb és legraoionálisabban dolgozó berendezéseket éppen a kartelhez tartozó 5 vállalat állítja elő; annyira már nem mehet a bírói védelem, hogy bizonyos márkák megszerezhetését garantálja. Döntő az, hogy az 5 kartelben tömörült vállalat nem mono­polizálja az illető szükséglet kielégítése terén a piacot, tehát nem is foroghat fenn szerződés­kötési kényszer (Kontrahírungszwang). Ép­pen ezért az a kötelezettség, hogy bizonyos körzetbe nem szállít csak egy bizonyos cégnek — nem jóerkölcsökbe ütköző, hanem feltét­lenül helytálló megállapodás. A bojkottnak másik csoportjánál a bojkott célja éppen valamely egyezményhez való csatlakozás kierőszakolása. Ez az eset forog fenn olyan karteleknél, melyek kizárólagos­sági kikötést oktrojálnak vevőikre. Vagyis a kartelhez tartozó gyárosok csakis olyan ve­vőknek szállítanak, akik kötelezik magukat kizárólag kairtelárút vásárolni. (Exclusiv-Ver­trag.) Aki pedig ily (kizárólagossági kikötés aláírását megtagadja, annak a kartel tagjai árút nem adhatnak. Az ily intézkedés kétség­kívül, bojkottnak minősül, tehát a német ren­delet szerint szükséges iá kartelbíróság elnö­kének előzetes engedélye. A kartelbíróság elnöke, kinek döntése ellen a kartelbíróság tanácsához lehet perorvoslattal fordulni, min­denekelőtt azt teszi vizsgálat tárgyává, hogy a bojkott minő gazdasági következményék­kel jár a bojkotáltra nézve. Ha a bojkotált iparűző ki is tudja mutatni, hogy gazdasági tevékenysége meg van bénítva azáltal, hogy őt a kartelárútól elzárták — ezzel még nincs nyert ügye. Ekkor ugyanis felmerül a második kérdés, hogy a bojkottált minő nyomós okot tud felhozni, amiért a kívánt reverzális alá­írását megtagadta és a bojkottot magára vonta. Ha a bíróság azt látja, hogy a rever­zális aláírásának megtagadása elfogadható komoly indok nélkül történt, úgy a bojkott jo­gosságát elismeri. Ugyanis igen gyakran az a reverzális aláírás megtagadásának az az oka, hogy az illető vevő két lovon akar egyszerre

Next

/
Thumbnails
Contents