A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 7. szám - Alkalmazható-e jelenleg a "lex Marschall"?

56 A KARTEL sz. gek tökéletesen alkalmatlanok az áralakulás igen bonyolult és nehéz problémájának megítélésére. A kereskedelem teljes joggal saját sérelmének tekintette e szakaszt, mert ezek a ,.bevásárlói kartelek" elsősorban a terménykereskedők körében alakulhatnak, ez utóbbiak pedig azt sérelmezték, hogy őket, kereskedőket, a vidéki rendőrség elé állítják bűncselekménnyel vádolva, míg az ipari kartelek érdekeltjei tehát pl. a gyárosok egyenesen a miniszternek vannak alárendelve. Márpedig túlkapásoktól, Justizmordoktól mégis csak jobban kell félni a rendőrbíró előtt, mint a minisztériumban. Az e szakasszal kapcsolatban az érdekelteknek tehát az volt a kívánságuk, hogy az egyenlő elbánás elve szerint az ily bevásárlási kartelek működésének elbírálása is a minisztérium hatáskörébe tartozzék. Ezt a megoldást viszont a gazdák tartották túlságosan lassúnak és bürokratikusnak. Ezen két szempont összeegyeztetéséből keletkezett a törvény 17. és 18-ík §-a. Tilos cselekménynek minősíti ugyan az összebeszélést, amely a termékek árát a termelők hátrányára befolyásolja, ilyen jelenségek ellen azonban a hatóságok csak a vásárrendészet körében rendelkezésére álló törvényes eszközök igénybevételével járhat el. Sajnos előttünk ezidőszerint ismeretlenek azok a ,,törvényes eszközök" a vásárrendészet körében, melyekre a törvény céloz és így nem tudjuk felülbírálni, hogy minő gyakorlati jelentősége lesz e szakasznak. Mindenesetre enyhülést látunk az eredeti fogalmazással szemben, mely szerint azonnal megindulhatott a rendőri bűntető eljárás. Éppen ezért várakozó álláspontra kell helyezkednünk a gyakorlat kialakulásáig. Büntető eljárás csakis akkor indulhat meg a törvény értelmében, ha előzetesen felhívták a kereskedelmi miniszter figyelmét valamely lokális piacon uralkodó visszaélésre és ennek következtében a miniszter érdekeit minisztertársaival egyetértve elrendelte akár a vásárra vitt minden mezőgazdasági cikk, akár egyes megjelölt cikkekre vonatkozólag, hogy azok tekintetében az összebeszélés, összejátszás vagy egyéb mesterséges beavatkozás az áralakulásba büntető eljárás terhe mellett tilos. Ha valaki ilyen cselekményt ezen rendelet megjelenése után követ el, csakis akkor indulhat meg kihágás címén a büntető eljárás a rendőrség előtt. Ezzel a megoldással a törvény biztosítani akarja az állampolgárokat, hogy büntető eljárás csakis akkor indulhat, ha a miniszter előzetesen megvizsgálta az általános piaci viszonyokat, visszaélést tapasztalt és e tárgyban rendeletet bocsájtott ki. Viszont az egyes konkrét esetek elbírálását meghagyták a rendőrhatóság hatáskörében, nem akarván az eljárást az által nehézkessé tenni, hogy a miniszter kompetenciájába utalták volna. Vagyis a beavatkozás szükségességét a miniszter állapítja meg, ugyanő helyezi bűntető eljárás szankciója alá a piaci összebeszélést, — de magát az eljárást a rendőrség folytatja le. A fentiekben ismertettük a törvény rendelkezéseit, most azonban felvetjük a kérdést, alkalmazható-e a törvény ezen 17. és 18. §-a jelenleg, figyelemmel arra, hogy az életbeléptető rendeletek teljesen megfeledkeznek ezekről a szakaszokról. Formailag kétségkívül egy hatályban levő törvény hatályos szakaszaival állunk szemben. Azonban a törvény életbeléptetéséről szóló 19. §-a kifejezetten és külön is kimondja, hogy: „A 17. és 18. § végrehajtása végett szükséges eljárási szabályokat a magyar kir. belügyminiszter a magyar kir. közgazdasági miniszterrel egyetértve külön rendelettel állapítja meg." Ez a rendelet nem jelent meg ezideig, felmerül tehát az a kérdés, hogy ezen végrehajtási utasítás nélkül lehet-e egyáltalában alkalmazásba venni ezt a két törvényszakaszt? Ha a törvényalkotó maga is tudatában van a törvény hiányainak és azokat végrehajtási rendelettel óhajtja kiküszöbölni, akkor mindaddig, míg ez a rendelet meg nem jelent, a törvényt, bár kétségkívül élő és hatályos jogszabály, — alkalmazni nem lehet. Nem hiszem, hogy a karteltörvény különös hiányának volna tekinthető, ha ezek a szakaszok nem vétetnek alkalmazásba, mégis rá kellett mutatnunk a végrehajtási rendelet ezen hiányosságára, amennyiben nem intézkedik olyan irányban, melyben a törvény kifejezetten előírja. Irodalom. Dr. Sándorffy Kamill: „A gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról szóló 1931 : XX. t.-c. (karteltörvény) magyarázata." Igen használható kis zsebkönyv, megtalálunk benne minden szükséges adatot a karteltörvénynyel kapcsolatban. Bevezetésül közli a miniszteri indokolás általános részét, melyből megismerjük azokat az alapelveket, melyeket a törvény alkotói magukévá kívántak tenni. A továbbiakban közli szerző a képviselőházi és a felsőházi bizottság jelentéseit, végül pedig a törvény szövegét, beiktatva minden egyes szakaszhoz a hivatalos indokolást és néhány sor igen világos és értékes magyarázatot. Addig is, amíg a karteltörvény nyomában a joggyakorlat kialakul és annak feldolgozása alapján készülhet kommentár, ezzel az összeállítással igen hasznos munkát végzett szerző. ÍN*1* Dunántúl" Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Részvénytársaság.