A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 7. szám - A karteltörvény életbeléptető rendeleteinek ismertetése

7. sz. A KARTEL 53 niszter által adott határidőn belül történik, akkor a bemutatás szabályszerűen történtnek tekintendő. A bemutatás elmulasztása esetében a miniszter a kötelezetteket annak eszközlésére hívja fel. Ennek a törvény értelmében pénzbüntetés kirovása mellett kell történni (T. 14. §), ezt az intézkedést azonban mellőzni kell az ellen, aki kimutatja, hogy mulasztása vétlen volt. A Ill-ik fejezet a képviselők bejelentéséről intézkedik. Az okirat bejelentésével egyidejűleg, tehát a jelenleg működő kartelek f, évi december hó l-ig kötelesek belföldön lakó képviselőjüket bejelenteni. Ezen képviselők hatáskörét a T. megszabja, azt jogügyletileg korlátozni nem lehet. Ha azonban több képviselőt jelentettek be, ezekre nézve elő lehet írni, hogy csak valamennyien vagy legalább ketten együttesen tartoznak eljárni. A képviselő megnevezését tartalmazó okiratot, mely lehet maga a kartelmegállapodás, avagy külön okirat, valamennyi résztvevőnek alá kell írni. A képviselő elfogadási nyilatkozatának is az okiratból megállapíthatónak kell lenni. Ha a képviselőnek bejelentése egyáltalában nem történik meg, vagy csak hiányosan, úgy a kötelezettek azzal a figyelmeztetéssel hívandók fel a hiánypótlásra, hogy a határidőnek elmulasztása esetén a miniszter megkeresi a Kartelbíróság elnökét ideiglenes képviselő kirendelése iránt. Ez utóbbi kirendelésére akkor kerül sor, ha a megállapodás résztvevői képviselőről nem gondoskodtak, ha a meghatalmazás megszűnése folytán a kartel képviselő nélkül marad, vagy ha a résztvevők között a meghatalmazás fennállása, terjedelme tekintetében vita támad. Az ideiglenes képviselőt a Kartelbíróság elnöke a kamarai lajstromban bejegyzett ügyvédek sorából jelöli ki és ennek megbízatása addig tart, amíg a kartel szabályszerű bejelentéssel képviselőt vall. A IV. fejezet a .,nyilvántartásról" szól, részletes utasításokat tartalmaz, hogy a kereskedelmi minisztérium segédhivatala miként vezesse a nyilvántartást. Lényeges az. hogy itt is. miként a telekkönyvben, bevezetés csakis írásbeli intézkedés alapján történhet, tehát a beadvány tartalmát nem közvetlenül jegyzik át a nyilvántartás megfelelő rovatában. Ekként minden bejegyzésnél az adatoknak a referens formai és érdemi vizsgálatán keresztül kell menni. A nyilvántartás legtöbbet vitatott kérdése az adatokkal elkövethető indiszkréciók elkerülése volt. A törvényhozó itt is két malomkerék közé került — a kartelek üzleti titkaik felfedése ellen a legélesebb harcot vívták. Az ellenpárt rámutatott arra, hogy az egész nyilvántartás céltalan akkor, ha csakis a miniszternek van betekintése, mert hiszen a miniszter a T. értelmében amúgy is felszólhatja az érdekelteket az összes általa kívánt adatok beszolgáltatására, ellenben az az iparűző,- akit valamely kartelmegállapodás sujt, sokszor azt sem tudja ki ellen forduljon, ki ellen kérjen segítséget. Tehát jogos érdeke fűződhetik ahhoz, hogy a vele szemben álló kartel résztvevőinek nevét, a megállapodás lényegét megismerje. A dilemmát salamoni ítélettel oldja meg a R. Olyanformán, mintha a telekkönyvben az irattár titkos volna, a betétek betekintése ,,jogos érdek" kimutatása esetében engedélyeztetik. Ugyanis a megállapodások benyújtott szövegét és az ezekkel kapcsolatos iratokat, főként pedig az üzemi és gyártási titkokat szigorúan bizalmasan kell kezelni, míg a Kartelkönyv adatairól másolatot lehet adni, aki kimutatja, hogy az adatok ismeretéhez jogos érdeke fűződik. * A harmadik rendelet: 5382 1931. szám alatt jelent meg és a kartelbizottságról szól. Két fejezetre oszlik, az I. fejezet a bizottság szervezetét, a Il-ik annak működését szabályozza. A törvény tervezete a bizottság összetételét a kormánytól függetlenül állapította meg, amennyiben a tagokat túlnyomó részben bizonyos testületek választották. Azonban már a javaslat és ennek alapján a törvény is a bizottságot csakis a kormány által kinevezett tagokból állítja össze. Az elnököt és az elnökhelyettest az államfő és a bizottság 9 tagját a kormány nevezi ki; ezen kinevezés eszközlésében a kormányt a törvény egyáltalában semmiféle irányban nem köti meg, mert csak annyit mond, hogy a bizottság tagjait a kormány ,,a gyakorlati és elméleti szakemberek sorából nevezi ki." Ilyen körülmények között az egyes érdekeltségi csoportok joggal sérelmezhették, hogy a törvényben nem történik intézményes gondoskodás arról, hogy érdekeiknek szószólója legyen a bizottságban. A törvénynek ezen súlyos fogyatékát tompítja le a R., mely, ha már kinevezési alapon a kormány dönt a bizottság összetételéről, legalább a tekintetben köti meg a kormány kezét, hogy választását kinek köréből tartozik megejteni. így a kereskedelmi miniszter által kijelölt 7 tagból egyetegyet a gyáripar, a kisipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság terén működő szakférfiak közül kell választani, míg a népjóléti által kijelölendő 2 tagból egy a fogyasztóközönség általános érdekei képviseletére hivatott egyéniség, a másik pedig a munkásság képviselője. A bizottság tagjainak kinevezése 3 év tartamára szól. Ezzel kapcsolatban meg kell em-